A városból a természetbe

2023. január 19. 21:17 - hillsmith

Útválasztó

A kezdetek

Az eső egykedvűen kopogott. Az égből és a fák csupasz ágairól szüntelenül hullott a víz a felázott talajra. Ott azután nekiiramodott, és rengeteg sebes sodrású kis patakká állt össze. Szelíden csobogott a víz minden irányból, kitöltve minden rést, feltöltve minden mélyedést, és megállíthatatlanul folyt tovább. Ártalmatlannak tűnt, időtlen és álmosító hatást keltett. Mintha mindig is esett volna, és mintha soha nem is állna már el.
Tudta, hogy a vastag, szürke rétegfelhőzet fölött ragyog a napsütés. Csak pár száz méterrel a feje fölött gömbölyű, vakító fehér felhők szikráznak a napfényben. Felnézett a nyomasztó szürkeségből az alacsony égre, de nehezére esett elképzelni a napsütés látványát. Az év legsötétebb évszakának derekán járt az idő, és már hetek óta szűntelenül esett az eső. Húsz napja már? Harminc? Nem emlékezett rá, hogy mikor kezdődött, mert akkor még nem sejtette, hogy ennek jelentősége lesz.

A lelassult, elfolyó időben elmerengett azon, hogy az ember mennyire hamar alkalmazkodik a változásokhoz. Úgy éli meg a megváltoztathatatlan újat, mintha az mindig is úgy lett volna. Mintha az lenne a világ rendje. Pedig az elmúlt pár év gyökeres változásokat hozott mindenki életében. Olyan változásokat, amiket korábban senki el sem képzelt volna, és senki sem hitte, hogy képes lenne elfogadni őket. Mégis ezt tette minden egyes ember: alkalmazkodott, és beállt a sorba. Azonban ez az elfogadás nem önkéntes, még csak nem is tudatos, és főként nem megfontolt. Sokkal inkább egyfajta zsibbadásra hasonlít, megadásra, a valóságtól elfordulásra. Ez a psziché egy védekező mechanizmusa. Mindenkiben benne van és működik. Aki ezt felismeri és kihasználja, az mintha tömegpszichózissal irányíthatná az embereket. Társadalmakat tervezhet, és lépésenként átirányíthatja egyedek tömegeit az új normákba. Olyan ez, mint egy megoldókulcs! Itiner egy új világba.

Senki sem mond le önként jólétről, magas életszínvonalról, társadalmi státuszról, szabadságjogokról. Olyanokról, mint a szabad helyváltoztatás joga, vagy az önrendelkezés joga. Vagy mégis? Hiszen mindezeken túl vagyunk már, össztársadalmilag.

Eszébe jutott a kezdet. Ami miatt ide került. Sokat gondolkodott azon, hogy milyen nagy ívű utat járt be életének elmúlt néhány évében, ahhoz képest, amennyit korábban megélt. Emlékezni akart rá, hogy honnan indult el, miért van úton, és hová tart. Mindig iszonyodott a sodródástól.

Pontosan tudta, hogy mikor kezdődött az utazása. Nem időben - az időérzékelés nagyon relatív, és a dátumok megjegyzésére sosem fecsérelt energiát -, hanem eseményhez kötötten. A venezuelai válságról olvasott egy blogbejegyzést. Az irodában ajánlotta egy kollégája mint könnyű kis olvasmányt ebédszünetre. Az írás arról szólt, hogy pár évvel korábban Venezuelában gazdasági válság volt. Államcsőd, hiperinfláció, teljesen összeomlott a gazdaság, a társadalmi szolgáltatások, majd az államrend és a közbiztonság is. Teljes káosz alakult ki, az otthonokban nem volt áram, folyóvíz, a boltokat kifosztották, az áruszállítás megszűnt, és hamarosan erőszaktevők tömegei lepték el az utcákat. Gengek és klánok szerveződtek, módszeressé vált a lakosság fosztogatása és az erőszak minden formája. A katonaság rendfenntartói csak fokozták az erőszakot. Teljesen elszabadult a pokol. Olyan volt a leírás, mint egy apokaliptikus fikció - de nem az volt. Azt állította a bejegyzés írója, hogy ez megtörtént, és ő ott volt, átélte. Az embereknek hamarosan nem volt mit enniük. A sötét lakásaikban ücsörögtek, és igyekeztek csöndben meghúzni magukat, nehogy célponttá váljanak. Elmenekülni nem volt hová, és elhagyni a lakást életveszélyes vállalkozás lett. Maradni viszont nem volt miért. Patthelyzet. A legjobban mégis az a kép ragadta meg, amikor a poszt írója azt fejtegette, hogy eltűnt a madárdal is: az emberek minden utcai madarat levadásztak, hogy megegyék őket.

Az ebédszünet eltelt, a napi rutin folytatódott. De hetek, hónapok múltán is ott volt a fejében a venezuelai történet. Rákeresett, és az internet visszaigazolta, hogy mindez valóban megtörtént. Annak ellenére történt meg, hogy Venezuela nem egy elmaradott ország volt, hanem a kőolajkitermelésének köszönhetően kifejezetten stabil és jómódú állam. A városai és a társadalma nemigen különbözött a miénktől - aztán beütött a krach. Persze voltak előjelei, és utólag megmagyarázható közgazdaságilag és politikailag, hogy miért történt ez akkor, és miért éppen velük. De a lényeg számára az volt, hogy ez nem fikció, hanem a közelmúlt valósága. Mi van, ha ez megtörténhet máshol is? Itt is?

Olvasgatott a világhálón, kereste a hasonló történeteket, és rájött, hogy ezzel nincs egyedül. Vannak mások is. A készülődők. Olyan egyének, akik elfogadták, hogy történhetnek olyan események az életben, amik túlmutatnak a kellemetlenségeken. Amik kikényszerítenek a megszokások langyos kényelméből. Amik megrázóak, és amikre választ kell adni, akár tetszik, akár nem. Kényelmetlen gondolat ez.

Mégsem hagyta nyugodni. Az internet rengeteg tévútra vezette, a gear-kultusztól (a mindenféle hasznosnak tűnő mütyürök felhalmozásától) kezdve az összeesküvéselméleteken keresztül az ezoterikus-spirituális magyarázatokon át a hiszékenység legkülönfélébb vámszedőiig mindennel találkozott. Mindegyik témában elmélyedt. Támpontokat keresett, olyan kollektív tudást, ami iránytűként szolgál arra, hogy felkészültnek érezhesse magát. Hogy mire? Azt még nem tudta. De érezte valahol mélyen, hogy híján van olyan képességeknek, amikre múlhatatlan szüksége lesz a jövőben. Nem tudta még, hogy melyek azok, de ahogy teltek a hónapok, egyre sürgetőbb volt a késztetés, hogy tudást szerezzen. Csökkentse a kiszolgáltatottság érzését. Cselekedni akart.

Bújta a híreket. A legkülönfélébbeket. Aranypiac, devizakeresztek, felvásárlások, gazdaságpolitika, társadalmi reformok, kis- és nagypolitika. Korábban ezekre ügyet sem vetett. Szakmai oldalakat olvasott, és ez kielégítette a kiváncsiságát, lekötötte a szellemi kapacitását. De valami fokozatosan megváltozott. Korábban úgy tekintett a történelemre, mint egy lezárt történetre. Az emberiség története véres, azonban békébe és jólétbe, töretlen fejlődésbe torkollott, és ezen jellegén nem változtat már semmi. Oka is volt ebben hinni, hiszen az 1960-as évektől a világ egyre csak fejlődött, javult, az életszínvonal emelkedett, minden évtized jobb, békésebb és bőségesebb lett a korábbiaknál. Igaz, a rendszerváltozás hozott zavart az erőtérbe. De egy évtized múlva már megint felszállóágban volt a gazdaság, háborúskodás fel sem merült a térségben, és minden ismerőse szemlátomást gyarapodott, ami az életszínvonalat illeti. Mindenki egyre tanultabb lett, egyre jobb állásokban egyre magasabb jövedelemért dolgozott. Így élte meg.

Nem volt oka kételkedni abban, hogy mindez nagyjából örökké fog tartani. Nem volt oka kérdéseket feltenni az élet értelmét illetően. Sem firtatni, hogy ugyan milyen rossz történhetne? Valamilyen baljós előérzet mégis erre az útra terelte. A másként és az önként gondolkodás útjára.

Ezért van most itt, ahol a nem múló eső felfedi a változás valódi arcát. Azt, ami miatt ide jött. Ami arra késztette, hogy maga mögött hagyja a várost, ahonnan mindez most még nem látszik.

Szólj hozzá!
2023. január 19. 06:35 - hillsmith

70 liter/m2

belviz.png

10 nap alatt 70 liter csapadék hullott négyzetméterenként Magyarország nagy részén. Ebből csak tegnap 30 liter körüli mennyiség esett le a további vizet befogadni már képtelen talajra. Hogy ez mekkora mennyiség, azt leolvashatjuk az OMSZ aktuális (ámde az elmúlt két év adatait mégsem tartalmazó) ábrájából:

csapadek_1991_2020.png

Normál körülmények között a január a legszárazabb hónap lenne. Idén azonban - egy amúgy is csapadékos december után - a szokásos vízmennyiség két és félszerese esett le. Ráadásul mindössze pár nap leforgása alatt.  Nem hó, hanem azonnal elfolyó víz formájában. Még csak január felénél járunk, ezért ez még nem a végeredmény.

Honnan jön ez a rengeteg víz, és miért? Mi változott meg? Mit tehetünk mi, tömegek? Lehetünk felkészültebbek a jövőre? Egyáltalán: mire számítsunk?

Kézenfekvő, hogy a válaszokat az időjárással foglalkozó hazai csúcsszerv, az Országos Meteorológiai Szolgálat honlapján keresnénk.

Az OMSZ honlapján találhatunk is egy Éghajlatváltozás okai című írást, ami éppen témába vág. Sajnos azonban abból nem fogjuk megtudni az éghajlatváltozás okait. Az írás tényezőket sorol fel nagy általánosságban, magyarországi vonatkozásokat gondosan kerülve, következtetéseket nem levonva. Végül eljut odáig, hogy felteszi a nagy kérdést:

Tényleg az ember okozza az utóbbi évtizedek felmelegedését?

Maga a kérdésfelvetés is elkeserítő egy olyan olvasó számára, aki a választ keresi az éghajlatváltozás kihívásaira. Az írás végül röviden kifejti - további, vélhetően elbizonytalanítónak szánt kérdések közbevetésével -, hogy valószínűleg inkább az ember a felelős, mint mondjuk a napkitörések.

És ennyi. Az OMSZ-nek ennyi a közölnivalója a témakört illetően.
Azt hiszem, továbbléphetünk - nem az OMSZ lesz az, aki érdemi információkat fog szolgáltatni az éghajlatváltozásról, előrevetíteni annak következményeit, felkészíteni a lakosságot a várható eseményekre, és útmutatással szolgálni akár a felkészülést, akár a cselekvéseket illetően. Sőt, láthatóan erre nem is törekszik.

A válaszokat máshol kell keresnünk.

2 komment
2023. január 18. 13:41 - hillsmith

Erdőből tüzelőt, de bármi áron!

A 2022 augusztusi energia-veszélyhelyzet bejelentése után pontosan 1 nappal felbőgtek a motorfűrészek a környező települések melletti fásulásokban - összefüggő, nagy kiterjedésű erdő ui. már nemigen létezik. Minden irányból hetekig a fanyűvést hallotta az ember, pirkadattól késő estig. Nyáron, amikor a legkevésbé sincs ennek ideje.

Boldog-boldogtalan vágta a fát, és hordta szerteszét. Mivel más blog már remek-jól megírta az időszak eseményeit, és helyes összefüggésekbe helyezte, én már csak idézek onnan.

A fakitermelésben alkalmazható munkaerő közel száz százaléka fát dönt, darabol és szállít, miközben az ágazat így sem képes kielégíteni azt a hatalmas igényt, ami a részben pánikszerű tűzifa-felvásárlás kapcsán megjelent.

Muszáj teljesíteniük, amit a kormány megígért: 10 m3 rögzített árú tűzifát bárkinek, aki azt igényli. A kivágott fa gyűlik a porták előtt, a kertekben és a fáskamrákban – olyan helyeken is, ahol még kályha sincs hozzá. Akinek pénze van, akár több évre előre is betáraz.

... a Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont számításai szerint ez előre vetíti, hogy néhány éven belül kifogyunk a tartalékokból.

Az ország erdeinek több mint 99%-án zajlik, illetve elvben lehetséges valamiféle fakitermelés; védett vagy Natura 2000 területeken éppúgy, mint azokon kívül.

... akár tavasszal, fészkelési időben is lehet fát vágni.

Az állami erdőgazdaságok előre hozzák a tízéves erdőtervekben lehetőségként szereplő kitermelést, tudva, hogy emiatt néhány év múlva jóval kevesebb fakitermelésre lesz majd lehetőségük.

Nos, a fentiek alapján nem kell tippelgetni, hogy ezen a téren mit hoz a jövő.

Az egész cikk itt olvasható: https://wwf.hvgblog.hu/2022/12/05/mi-tortenik-a-hazai-erdokben/

 

Címkék: tűzifa
Szólj hozzá!
2023. január 18. 10:25 - hillsmith

Tragikus csapadékhullám

img_20230118_084014.jpg

Húsz napja szinte megállás nélkül hullik a csapadék. Néha ömlik, máskor csak szitál, de el nem áll. Már egy hete is szivacsosra volt ázva a talaj, gumicsizma nélkül kilépni sem lehet a házból. A pince és minden, ami abban van térdig érő vízben áll. A talajvíz elárasztotta a 2.5 méter mélyre telepített vízgyűjtő tartály aknáját is, hogy búvárkodni lehetne benne.

img_20230118_084037.jpg

Az állatok nyomorúságos körülmények között tengődnek. A szőrük, tolluk már rég átázott, vizesen próbálják átvészelni a 2-3 fokos időt. A pár napos bárányok számára ez életveszélyes, de nem tudok mit tenni értük: nem csak a karámok áztak el és minden létező bebúvó, de szó szerint patakokban hömpölyög a víz mindenütt a mezőkön, utakon, bárhol. Döbbenetes érzés bokáig süppedni a vízben, amikor az ember azt hiszi, hogy füvön lépked, és hallani a zubogók csobogását minden irányból. Meggyőződésem, hogy ilyet még nem éltek az itteniek sem, soha. Mert nem is volt ilyen. Nem lehetett.

img_20230118_084112.jpg

img_20230110_084832.jpg

Fontos kiemelnem, hogy ez itt hegyvidék. Nincs egy vízszintes terület, minden lejtős. A víz elvileg elfolyik a felszínről, és nem okoz komoly problémát. Normál, megszokott mennyiségű csapadék esetén nem okoz. Azonban évről évre egyre kevésbé normális időket élünk. A hegyoldalon leáramló víz mindent elborít, mozgása közben is 10 cm magasan lepi el az egész tájat, és elönt mindent! Viszi magával a talajt, a humuszt, az életet! Pusztítás az, ami történik. A fák már gyenge széltől is kifordulnak a sárból. Minden, ami talajszinten élne, odavész. img_20230118_082000.jpg

A fényképek nem adják vissza a valós látványt. Itt azért valamennyire érzékelhető, hogy mekkora lejtésről, és mennyire tocsogóssá szétázott talajról van szó:

img_20230118_083229.jpg

Ez itt a pince:

img_20230118_081121.jpg

A 2000 literes földtartálynak ásott 3 méter mély lyuk:

img_20230118_082652.jpg

A bálákat és gépeket, szerszámokat "szárazon" tartó épület, amelybe a körbeárkolások ellenére oldalról-alulról betör a hömpölygő áradat:

img_20230118_082732.jpg

Érzékeltetésnek ennyi talán elég is. Azért néhány gondolatot hozzá fűzök még.

A hatóságok előszeretettel hangoztatják a köznyugalom fenntartása érdekében, hogy az éves csapadékmennyiség alig marad el a sokévi átlagtól. Az már ritkábban hangzik el, hogy az éves csapadékmennyiség 80%-a az év első és utolsó ötödében hull le, 3-4 megrázó mennyiségű csapadékhullám formájában. Ez a vízmennyiség nem hasznosul, csak károkat okoz mindenben: élő és élettelen környezetben, infrastruktúrában, talajban, talajéletben...

Aki pedig görcsösen ragaszkodik ahhoz, hogy mindez nem rendkívüli, csak kisebb kilengés az időjárásban, és régen is voltak szélsőséges esetek, annak innen üzenem: súlyosan téved, félrevezeti önmagát és másokat is! Ez ténykérdés, mert az európai országokban 1900 óta vezetett időjárási feljegyzések (valójában ez és ennyi a meteorológia: statisztikai feljegyzés) soha nem mutattak ilyen forró nyarakat, ilyen hosszú hősokkos időszakokat, ekkora kiterjedésű és intenzitású légköri aszályt. Ahogyan a tél totális hiányára sem volt példa korábban a mérsékelt égövben. Sem tájfunokra, szub-trópusi viharokra, évente többször lesújtó 120-200 km/órás széllökésekre nem volt példa korábban Európában. Ahogy arra sem, hogy déli, dél-nyugati légtömegek áramolnak a Kárpát--medencébe, mostanra folyamatosan. Megszűnt az uralkodó észak-nyugati széljárás, és stabilizálódott az afrikai forró levegőt a Földközi-tengeren keresztül fújva és nedvességgel feltöltve ideszállító dél-nyugati áramlás. Emiatt ömlik ránk az eső az év első és utolsó dekádjában, és emiatt van égető szárazság tavasztól őszig.

ventusky.png

A tél mint évszak már a múlté, helyét átvette a sár-évszak. (Nem az én találmányom a kifejezés: mud season.) Nagyjából két-három évig mediterrán jellegű volt a korábban mérsékelt égövi időjárásunk, de 2022-ben már szubtrópusivá vált. És ezzel együtt megérkeztek a monszunesők, és a vad viharok is. Hamarosan jönnek a trópusi kártevők is. A változás zajlik, egyre gyorsul, és mindent elsöpör, ami korábban jellemezte ezt a vidéket.

Miért lenne fontos, hogy a fentieket tényként elfogadjuk és ne áltassuk magunkat olyan tündérmesékkel, hogy mindennek nincs jelentősége és a dolgok hamarosan visszatérnek a normális kerékvágásba? Két roppant fontos okból. Amíg a fentieket vitatjuk, addig nem következhet be két, a jövő szempontjából meghatározó lépés:

  1. Annak elfogadása, hogy az éghajlat a légkörrel együtt megváltozott, és ez a változás még folyamatban van. Ha úgy tetszik: egyre rosszabb lesz a helyzet.
  2. Alkalmazkodás, kreatív megoldások felkutatása az adaptárció érdekében csak akkor lehetséges, ha elfogadjuk ezek megkerülhetetlen szükségességét.

A helyzeten nem változtat annak firtatása, hogy miért változik körülöttünk a környezet., Mindazonáltal nekem kétségem sincs afelől, hogy tudatos emberi tevékenység okozza mindezt. Mi emberek mindent elpusztítunk magunk körül, és ebben annyira hatékonyak vagyunk, hogy már mi magunk sem úszhatjuk meg a hanyatlást.

A városokban élők számára még nem érzékelhető a saját bőrükön, hogy mennyire beszűkültek a lehetőségeink a normális életre. Pontosabban: mostanra ellehetetlenültünk. De ez a fel nem ismerés vagy az alaptalan optimizmus nem azt jelenti, hogy a városlakók megússzák a dolgot. Ellenkezőleg. Mivel ott minden nagyjából rendben lévőnek látszik, és ki-ki élheti még a megszokott életvitelét, éppen a városlakók azok, akik elveszítették az esélyüket arra, hogy időben felkapják a fejüket, és tegyenek valamit magukért. Tegyenek azért, hogy egy megváltozó világban legyen esélyük megmaradni. Nem a megszokott egzisztenciájuk szintjén. Az már menthetetlen. Ennél nagyobb már a tét. És nem, a szelektív hulladékgyűjtés, meg az elektromos autózás nem ment meg minket.

 

Szólj hozzá!
2023. január 06. 12:15 - hillsmith

Újévi bárányok

Régóta várt bárányok születtek meg az elmúlt napokban. Aggódtunk, hogy a legkeményebb téli időben fognak megérkezni, szilveszter környékén - de történetesen +8 °C volt akkoriban. Napról napra erősödnek azóta is. Szerencséjük van. Meg nekünk is.

Ő született meg először, karácsonyra, egykeként:

img_20221221_100404.jpg

img_20221221_095642.jpg

img_20221221_095614.jpg

Utána érkeztek az újévi ikerbárányok:

img_20230102_154355.jpg

img_20230102_095545.jpg

img_20230102_160029.jpg

img_20230102_160103.jpg

Címkék: birka
Szólj hozzá!
2023. január 05. 14:41 - hillsmith

Aszályra készülve

Most január van, és ma sok eső hullott. De a tavalyi tél aszályos volt, majd a rá következő nyár elhozta a valaha volt (emlékezetem szerint) legszárazabb és leghosszabban csapadékmentes időszakot. Hónapokra kiszáradtak a hagyományosan állandónak tekintett patakok, elapadtak a források, még a Duna vízszintje is veszélyesen lecsökkent. Nem sok híja volt, hogy a Dunakanyarban kiszáradjon. El is rendelték sorra a települések a lakossági vízhasználati korlátozásokat, hogy ha fűöntözésre nem is jut, inni még lehessen.

img_20220723_074851.jpg

Normál esetben a víz az ártér kezdetéig, a fák vonaláig ér.

img_20220723_074515.jpg

A helyzetre reagálva - bár itt amúgy sincs vezetékes víz - ideje volt beruháznom saját vízkészlet biztosítására. Ez egyrészt nagyobb tárolókapacitást jelent, több IBC tartály képében. Másrészről, ha hónapokon át nem esik az eső, de a Duna még adhat vizet, akkor azt valamivel ide is lehessen hordani. Vizet nagy mennyiségben szállítani nem triviális feladat. Ehhez szivattyú és tartály kell, így ezeket is beszereztem, jobb félni, mint megijedni alapon.

img_20220822_113517.jpg

img_20220721_192727.jpg

img_20220901_141945.jpg

img_20220930_135443.jpg

img_20220826_141753.jpg

1 komment
2023. január 05. 13:31 - hillsmith

Télidő

Ma 2023 január 5-e van, és ezidáig még nem volt tél. Ami egyfelől roppant kényelmes, mert kevesebb tűzifa fogy, nem kell annyit fázni, és főleg nem kell az állatok befagyott itatóiba hordanom a melegített vizet.

Másfelől viszont nincs ez így rendjén. Nem ez a természet rendje, és meg lesz ennek az enyheségnek a böjtje - aszályos nyárra számítok, annak minden következményével.

Mivel pedig erről a télről ezidáig nem készülhettek havas képek, ezért legyen itt hangulatkeltésként a tavaly januári képgyűjteményből néhány! ;-)

 

img_20220122_075317.jpg

img_20211214_081600.jpg

img_20220124_155138.jpg

img_20220126_083006.jpg

img_20211214_080518.jpg

img_20211210_083747.jpg

img_20211210_083846.jpg

img_20211209_103159.jpg

img_20211210_083719.jpg

img_20211210_083706.jpg

img_20211210_083021.jpg

img_20211210_082909.jpg

img_20211210_082821.jpg

img_20211210_103757.jpg

Hajlamosak vagyunk máris elfelejteni, hogy télen hidegnek és hónak kell lennie. Ismerősöm erre azt mondta, hogy "- Régen is voltak havatlan telek!". De nem, nem voltak. Ez a legújabb kor "vívmánya".

Összehasonlításként egy friss, tegnapi kép a tájról:

img_20230104_134658.jpg

1 komment
2022. április 04. 14:13 - hillsmith

Küzdés

Ha egy szóban kellene összefoglalnom, hogy miről szól az élet itt a szabadban, a társasház unalmas kényelmén túl, akkor azt mondanám: küzdelemről.

Küzdelem a szó jó, boldogító, építő értelmében. Az ittlét legfőbb jellemzője, hogy az ember kihívások elé állítja magát, és utána tanulással, ésszel, vagy épp erővel felnő a feladathoz és tovább lendíti magát rajta.

Ez az, ami ennek az életmódnak a savát-borsát adja, ez az, amiért annyira szórakoztató és inspiráló.

Lássuk példaként az alábbi spontán helyzetet:

img_20220404_122610.jpg

img_20220404_123603.jpg

Ez egy szállítmány tűzifa, ami egy vihar döntötte száraz fa újrahasznosításából származik. A gond az, hogy a havazás utáni olvadéktól felázott földön az utánfutó belecsúszott az árokba. Önerőből onnan kijönni nem tud a járgány. Úgyhogy lehet gondolkodni, hogyan fejezhető be a munka. (Megoldottam. :)

img_20220404_122706.jpg

Címkék: gépek
Szólj hozzá!
A városból a természetbe
süti beállítások módosítása