Közeleg a vetés ideje, így felmerül a kérdés, hogy kötött talajba egyáltalán mit érdemes vetni?

Az agyagos talaj nem igazán termőföld. Ezért művelés nélkül gyakorlatilag semmi sem terem meg benne azon kívül, ami az ilyen talajú réteket természetes körülmények között borítja: durva szálú fűfélék és néhány fa, cserje: tövises csipkebogyó bokrok, vadkörte, ördögszekér (ami egy torma-féle). És a fű között tipikusan moha, ami azt jelzi, hogy egyéb növény gyökérzete nem képes behatolni a talajba.

Mégis lehet növényt termeszteni az ilyen földön! Először is fel kell törni, amikor nedvességtartalma arra épp alkalmassá teszi, majd rögösíteni, minél morzsalékosabbá. Ezután már megerednek és idővel teremnek is a bogyós növények - szamóca, málna, kökény, csipkerózsa -, és a káposztafélék.
Nagyobb területen nem gazdaságos, de igen célszerú a talaj feltörése előtti szerves trágya kiszórása, akár szalmával, homokkal, tőzeggel keverve. Rendszeres talajlazítással és szervesanyag-bevitellel a legélettelenebb kolloidos-agyagos talaj is művelhetővé tehető.

Feltörés nélkül kár is próbálkozni, főleg az olyan lágyszárúakkal, mint a fű, a gyep. Semmi sem marad meg belőle, még ha a mag meg is ered. Tapasztalatból tudom. Tökfélék szintén nem teremnek ilyen földben.

Nem valók a kötött földbe a gumós és gyökérzöldségek, burgonya, répa sem. Megterem benne, ahogy napos helyen a paprika, paradicsom is, de a talaj kötöttsége és rossz vízgazdálkodása miatt nagyjából fele termést hoznak, és az sem lesz az igazi.

Lehet még szántóföldi növényekkel próbálkozni: napraforgó, kukorica, kalászosok vethetők a földbe, és meg is teremnek, de alacsonyabb lesz a növény, és a termésmennyiség is nagyjából a fele lehet, mint egy jó minőségű talajon.

Megnézve a kultúrnövények talajigényét, valójában nem találni olyat, ami kifejezetten a kötött, agyagos talajt kedvelné. Éppen ezért akinek ilyen földje van, egyszerre két irányba érdemes elindulnia:

• Nagyobb területre a feltört, művelt talajba kukoricát, napraforgót, kalászost, vagy kaszálni való takarmánynövényt vet. Ilyenkor a talaj évről évre javul, nő a növényzet sűrűsége, a talajélet kialakul és fokozódik. Ilyen módon nagyjából 5 év során kialakul a területen egy sekély, gyenge-közepes minőségű termőréteg. Ez még mindig nem egy humuszos talaj, de már termő föld!
• Háztáji növénytermesztésre ágyásokat lehet kialakítani, amiket vagy jó minőségű hozatott földdel, vagy 1-2 év alatt istálótrágyával kevert szalmával, esetleg mélymulcsos technikával magunk alakítunk ki. Ilyenkor tehát nem az agyagos talajt használjuk növénytermesztésre, hanem az arra helyezett vagy azon kialakított termőréteget.

Magam is ezt a két irányt követem idén.

Vannak persze egzotikus módszerek is, mind az aqua- vagy hidropónia, vagy a vertikális kertészkedés. Ezeket én egyelőre nem próbálom ki, mivel az első kettőhöz sok vízre lenne szükség, és az nekem nem áll rendelkezésemre, ahogy az aquapóniához szükséges halak vízhőmérsékletét sem tudnám a megfelelő keretek között tartani. A vertikális kertészkedés pedig inkább konyhakerti és fűszernövények termesztésére való, amiket hagyományos módon is meg lehet termelni a számomra szükséges mennyiségben.

Fák szintén ültethetők kötött talajba, sőt akár magról is hajtathatók, hiszen a természet is ezt teszi, és működik. Gyümölcsfák esetében a jobb minőségű termés érdekében oltani szokás, de ez külön téma, odáig még nem jutottam. A fákra is az igaz, mint a többi említett növényre: megélnek az agyagos talajban, de lassan fejlődnek.

Összefoglalva: kötött talajon is lehet eredményes növénytermesztést folytatni, de lényegesen több munka, több idő árán, és a terméseredmény mindig el fog maradni egy jó minőségű, mondjuk ártéri, humuszos föld termésétől.
Ezért aki földvásárlás előtt áll, ezt mindenképp vegye figyelembe. Aki pedig - hozzám hasonlóan - már bevásárolt a kötött földből, az serénykedjen, munkálkodjon, ássa, lazítsa, gyarapítsa a földet! :D