Kétféle szénaetetőt használok. Mindkettő klasszikus formának nevezhető, mégis óriási a különbség.
Az X keresztmetszetű kevesebb anyagból készült, de nagyon pazarló alkalmatosság: az állatok a rá rakásolt széna akár felét is lehullajtják a földre, ahonnan aztán már nem eszik fel. (Ami furcsa, mert amúgy a talajszintről legelnek...) Ezt hívják taposási veszteségnek.
Az U keresztmetszetű szénaetetőnek viszont van alja, ezért a veszteség talán ha 5% lehet, tehát tizedannyi. Ezt a konstrukciót felborítani sem tudják az állatok, és kis körbála is belefér, 3 vagy akár több is.
A széna nagy kincs ősztől tavaszig, az alaptápláléka nem csak a patásoknak, de a nyulaknak is. Széna nélkül nem csak drágább lenne az állatok átteleltetése (jelenleg legkevesebb 9 000 Ft egy mázsa búza vagy kukorica), hanem szénaevés nélkül a növényevők emésztése sérül, legyengülnek és megbetegszenek, el is hullanak. A téli növényhiány amúgy is óriási kihívás a növényevők számára. Széna nélkül nem élnék meg a tavaszt.
A jó etető, a jó minőségű réti széna alapvető fontosságú.
Még néhány hét, és jön a tavasz, növekedni kezdenek a füvek. Fellélegezhetnek a kecskék, birkák. Addig azonban még ki kell bírniuk.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
gigabursch 2025.02.10. 09:58:43
gigabursch 2025.02.10. 10:00:29
F.M.J. · http://magan-galaxis.blog.hu/ 2025.02.12. 18:58:44
Én magamtól tapasztaltam ki sokmindent. A szálas etetőt például úgy építettem, hogy a felső részbe tettem a kisbálát, és ott bontottam meg, de a lécezés alatt volt egy deszkatálca, amibe a pazarék (így neveztem el, mert senkitől sem tanultam) hullott. Úgy volt kialakítva, hogy ha a jószág felkapott rá, akkor kénytelen volt a fejét hátrahajtva tartani, és úgy nem tudott enni, szóval amikor elfogyott a tartóból, akkor utóbb kiették a tálcából a kihullottat. Nem sok ment kárba, pedig a kecske ugyancsak szeret pazarolni.
hillsmith 2025.02.28. 11:38:16
Bizony ám! Az állatok leginkább abban különböznek az embertől, hogy nem aggódnak a holnapért. Az emberek döntően a múlton révedeznek, vagy a jövő miatt aggódnak.
Az állat viszont mindig a jelenben él. Egy pillanatig nem gondol arra, hogy jön-e holnap a gazda az élelemmel, vízzel, bármivel, amire szükségük van. Csak bíznak a jószerencsében. :)
A kecske ezt megfejeli azzal, hogy ha módja van, akkor széttúrja, tönkreugrálja, megsemmisíti a boglyát, bálát, szemes takarmányt. Amúgy szórakozásból. Mert a kecskét minden szórakoztatja. Hogy aztán mit eszik holnap, az nem jut eszébe.
F.M.J. · http://magan-galaxis.blog.hu/ 2025.02.28. 18:46:28
"Az emberek döntően a múlton révedeznek, vagy a jövő miatt aggódnak."
- Filozofikus kijelentés, de én gyakorlatias vagyok. Ezért ember az ember, és nem állat.
"Az állat viszont mindig a jelenben él."
- Igen, ezért nem sokkal értelmesebbek a "Carpe diem" gondolkodás követői egy haszonállatnál. A pillanatnyi vágyaiknál fogva lehet őket a vágóhídra vezetni.
"a kecskét minden szórakoztatja"
- A leginkább az, ha bosszúságot okozhat. Olyan, mint egy vásott kölyök. Egy kis fenyőm látta ennek kárát, míg el nem palánkoltam őket tőle. Mindig elég volt egy elvétett pillanat, és leharapták a legfelső rügyet róla. Pedig tudták a kis szarháziak, hogy nem szabad. Amíg odanéztem, ügy csináltak, mintha észre sem vennék, de amint elfordultam, máris a pofájában volt valamelyiknek, pedig csak fejéshez jöhettek ki a karámból. Kivételes tehetségek.
Kommentezéshez lépj be, vagy regisztrálj! ‐ Belépés Facebookkal