Ezen a vidéken úgy két hónap óta a fűszálakon kicsapódó hajnali harmat az egyetlen vízforrás.

Már elég nagyok lettek a csirkék ahhoz, hogy ne a földről egyenek-igyanak. Így kevésbé koszolják össze, nem akad el a vízkiáramlás, és még kényelmesebb is nekik.

A tavasz a legszebb minden évszak közül.

Elkezdődött a terület egy részének leválasztása az érkező lovak számára. Ez még további munkálatokat kíván, mert eddig kb. 250 méternyi szalag lett kifeszítve, és még legalább kétszer ennyire van szükség. Minderre van munka mellett szűk 3 nap.

Reggeli alomgyűjtés a tyúkolba, társasággal.

Családi szintű méhészkedéssel is kacérkodom. Tehát nem megélhetésnek szánom, hanem saját részre, esetleg a család számára pár kiló méz megtermelése vonzó cél számomra, mert szórakoztató és tanulságos foglalatosságnak látszik a méhészkedés, és még jutalma is van, a méz. Két rakodókaptárat…

Hajnalban már csak 5 fok volt. De úgy látszik, egy kéthetes kiscsirke jobban viseli az ilyen megpróbáltatást, mint egy ember tenné. Ugyanolyan vígan vannak, mint ha 20 ℃ lenne. Úgy látszik, nincs szükség plusz fűtésre, infralámpára. Remélem azért ennél hidegebb már nem lesz idén tavasszal. Vagy ha…

Ha minden a tervek szerint alakul, akkor májustól ő lesz az egyik ló a kettő közül, akire én fogok felügyelni. Kezdetben etetés, itatás, aztán már gondozás, később pedig trenírozás is.