Nagy nap ez! A tyúkól építése már novemberben el lett kezdve (főállás mellett lassan haladnak a párhuzamos munkák), és április közepén megérkeztek az első lakók:

Háztáji tyúkokká növik ki magukat pár nyárra. Saját tojás lesz a háznál! Van köztük erdélyi kopasznyakú is, valószínűleg kakas is. Ezek nem hibrid tyúkok, az rögtön látszott a viselkedésükön. Élénk, mozgékony kis tollpamacsok, kicsit ijedősek, de sokkal inkább kíváncsiak.

A tyúkudvar a hátsókertben lett kialakítva a hét folyamán. A képen már a végeredmény látszik.

Elöl dupla szárnyú ajtók vannak, hogy egy partvissal és pár könnyű mozdulattal ki lehessen söpörni az almot. Az ötlet nem saját, rengeteg verziót néztem meg a neten, és ennek a praktikussága tetszett meg leginkább. A keresztpántos zárás pedig külön tetszik, gyors, egyszerű, robosztus és tetszetős.

A bal oldalon látható fehér doboz a tojóláda, ennek még nincs jelentősége, lévén kicsik a csirkék.

Hátul jó nagy, 50x50 cm-es ablakot építettem be. Így nincs sötét a madaraknak, és kémlelőnyílásnak is tökéletes.

Belül egyelőre három ülőrúd van (stílszerűen faágakból méretre vágva), de még további kettőnek van kialakított helye az ólban. Így 25 madár kényelmesen elfér benne, zsúfoltság nélkül.

Most 15 csirke otthona ez az ól. Miután majd felnőtt tyúkként tojnak, napi 11-13 tojásra számítok tőlük nyáron. Mivel felnőtt tyúkként képesek áttelelni az ólban, nem lesznek ősszel levágva. Még télen is adnak majd napi 3-4 tojást, úgy sejtem. Valójában ezért kerültek ide, nem a húsuk miatt: a tojás fontos élelem.

Az almozás széna, vagy most éppen szalma. Ahogy letiporják és beszennyezik trágyával, mindig kap egy újabb réteget. Amikor pedig elég vastag/magas lesz a cseréhez, megy az egész a komposztba, és jöhet egy új töltet széna. A csirektrágyázott széna kiváló komposzt alapanyag. Komposztra pedig minden mennyiségben szükség van ott, ahol bármilyen növénytermesztés zajlik. Silány termőképességű talaj esetén pedig még inkább!

A szerkezet 8 mm vastag OSB lap, alul padlólappal megerősítve, hogy a ragadozók ne tudják átrágni. A tojóláda alulról, oldalról nyithatatlan, és bár leakasztható az ólról, azt egy állat aligha eszeli ki, hogy miként. Az ajtókat keresztpánt zárja, peremei mentén lécekkel erősítettek. A gyenge pont talán a zsínórral felhúzható kibúvó ajtó, mert azt külön reteszszerkezet nem védi. Fölfelé elmozdítható, ha a ragadozó érti a működését, és elbírja a közel egykilós OSB lapot. (Később, ha ez problémának bizonyulna, akkor egy ugyancsak madzaggal távműködtetett reteszt is kap az ajtó.)

A kifutó kerítése viszont nem egy védmű. Felülről a ragadozómadarak lecsaphatnak. Fák alatt van az egész, így nem könnyű a magasból észre venni, de nem is lehetetlen. A kerítés csak fonott drótból van, erőszaknak nem áll ellen. Ráadásul aláásható. A képen látható zöld hálónak védelmi szerepe nincs, csak azért kellett feltenni, mert egyelőre olyan kicsik a csirkék, hogy könnyedén átszaladtak a drótfonat 10 centis nyílásain.

A szomszédok mind csak a fejüket csóválták, mondván, itt az erdő mellett túl sok a ragadozó, nem lehet megvédeni a jószágot, csak a vadakat vendégelem meg velük.
Ugyanezt mondták a gyümölcsfákról, és bármilyen kultúrnövényről, a veteményestől a málnán át a szelídgesztenyéig. Hogy jönnek rá a vaddisznók, őzek, mókusok, madarak, és elveszik szemfülesen, vagy erővel, melyik hogyan.

Meglehet. Sőt biztosan meg is próbálják. De ez nem lehet ok arra, hogy én viszont ne próbáljam meg a gazdálkodást. Hiszen akkor minek a föld, minek a terület? Értelmét veszíti termény, jószág nélkül.

Úgyhogy ma minden bizonnyal egy hosszú társasjáték kezdődik köztem és az állatok között. A jószág a kiszökéssel próbálkozik majd, a ragadozó a jószág elrablásával, a többi vad pedig a termények megkaparintásával. Lesznek veszteséges, és lesznek győzelmek. Ettől kalandos, ettől kihívás.

Kalandra fel!