Amióta állattartással foglalkozom, a most tomboló tél a legkegyetlenebb. Szilveszter napján kezdődött a rettenet, és azóta pillanatnyi szünetet sem tart a természet. Kegyetlen fagyok, jeges, nem múló északi szelek. Méteres hóbuckák, amik kezdetben beszakadnak a léptek alatt, szügyig süllyesztve a botorkálót. Azután megfagy a hótömeg, és a méteres hórétegen, a táplálkozás esélye nélkül kóborol a jószág. Víz még mutatóban sincs: a hőmérő meg sem közelíti a nulla fokot. A hó irigyen megfosztja az állatokat a legelés lehetőségétől, ahogy a madarakat is megfosztja a táplálkozástól. Az állatok havat esznek, hogy vízhez jussanak. De a kíméletlen fagy páncélt húz a hórétegre, még a hóevés kétségbeesett próbálkozását is megnehezítve. A jég felsebzi az ajkakat és a lábakat is. A szűnni nem akaró tolószél miatt a hőérzet bőven a -20 fokos tartományban van. Sem nappal, sem éjjel nincs pihenő az állatok számára.

Nem bírja vég nélkül az állat. Vannak, akik lefekszenek, és nem kelnek fel többé. Megadják magukat a múlni nem akaró fagynak.

A saját állatainkról erőnket megfeszítve gondoskodunk. Reggel 4 óra, este még 2 óra az ellátásukra fordított idő. Minden nap. A nyáron betakarított és felhalmozott szénaboglyák olyan gyorsan fogynak el, mintha csak elolvadnának. A gabonával teli hordók kiürülnek, egyik a másik után. Az állatoknak semmi egyéb táplálékuk nincs, mint amit mi bekészleteztünk és most adagolunk nekik.

A nyulak és baromfik nem férnek hozzá vízhez, mert a kitöltött víz 10 perc alatt válik jéggé. De nem férnek hozzá a hóhoz sem. Mindegyiküket egyesével itatjuk és etetjük, naponta többször. Ha csak egy is kimarad, annak vége, nem éli túl. A tanyán nincs víz, tartályokban gyűjtjük a csapadékot, de a tartályok fagynak be legelőször. Nincs hálózati áram, így nem lehet elektromos fagygátlós itatókat sem alkalmazni. Ezért egész nap fűtünk, hogy a gazdasági épületben tartott itatós kannákban lévő víz ne fagyjon meg, mert akkor mindennek vége.

Itt a hegyen nincs közlekedés, amíg ekkora a hó. Nincs autókázás, utazgatás, bevásárlás. Még a futár sem jut el ide ilyenkor. Azt esszük, azzal élünk, amit betároltunk magunknak.

Fáradunk. Az állatok is, mi is. Ha még ennél is tovább tart ez az északi fagybetörés, akkor még többen esnek el. Fogytán az erő. Pedig az előrejelzések az északi-sarki légtömegek további beáramlását jelzik. A polar vortex betörések télről télre egyre hosszabb ideig tartanak, és egyre gyakoribbá válnak. Megvan ennek a fizikai-légköri magyarázata, utána olvastam. A lényeg az, hogy ami most rendkívülinek hat, mert az elmúlt évek nem ezt adták, az a jövőben egyre gyakoribb lesz. Telente tartós fagy, az éves csapadékmennyiség mindinkább a téli időszakra áttolódása, napokig tomboló jeges szelek, későn kezdődő de elhúzódó és kérlelhetetlen telek jönnek. Forró és száraz nyarakkal.

Mindez most még elsősorban az állatokat teszi próbára. Sőt, tizedeli. De eljön majd a bajok okozjának, az embereknek ideje is. Ebben egészen biztos vagyok.