Egy tanyának, ahol állatok is vannak, vízre van szüksége. Ha vezetékes víz nincs, akkor kútra. De legalább patakra.

Nos, itt csak patak van. Illetve patakmeder. Ahogy a kép is mutatja, víz már több, mint két hete nincs benne, mintha soha nem is lett volna. Az aljnövényzet is belepi.

Azért csalóka látvány ez, mert a patak most is folyik, csak a felszín alatt. Ezen a szakaszon búvópatak, a felszín alatti üregekben halad lefelé, és csak bővizűbb időszakokban folyik a felszínen is.

De ez nem most segít sem rajtam, sem az állatokon, úgyhogy elindultam folyásirányban megkeresni a vizet.

Bő negyedórányi baktatás után találtam rá egy kevés felszíni vízre.

Körbe mindenhol keskeny ösvények húzódnak a patak mentén - az erdei állatok ide járnak inni. Mindenféle lábnyom van a kiszáradt part menti agyagban.

Nem sok, és messze is van, de mégiscsak víz.

Igaz, még csak április van, nem a perzselő július, augusztus. Addig még bármi lehet.