Mi az hogy van munka! Csak az van! Főleg, ha az ember állatokat is tart, meg gazdálkodik is!
De hogy fizetős munka van-e - az egy másik kérdés.
A személyes jelenlétet igénylő munkák értelemszerűen ott vannak, ahol a tömegek, akik igénylik az ilyen munkák elvégzését (bolti eladó, pénztáros, fuvarozó stb.), tehát a városokban. Vagy ahol az üzemek, telephelyek vannak, tehát a városszéleken. De még véletlenül sem a falvakban, vagy még kijjebb, a tanyákon. Az irodai munkákra ugyanez igaz, főleg a városokban vannak ilyen munkahelyek.
A személyes jelenlétet nem igénylő munkák (webshop-menedzsment, fordítói munka, képzőművészeti tevékenység, számítógépes távmunka stb.) pedig bárhol végezhetők. Akár egy erdő mélyéről is.
Ezért arra a kérdésre, hogy van-e fizetés (mert ugye ez a lényeg) vidéken, arra a korrekt válasz az, hogy attól függ! Attól, hogy mihez értesz, mit vagy hajlandó elvállalni, és mit bírsz. Mert ha mondjuk jegyzői állást akarsz a jogi diplomáddal, akkor számodra településenként 1 db lehetséges munkahely akad (és abban a székben alighanem már ül valaki más). Ha pedig nem vagy hajlandó más munkát elvállalni, akkor számodra vidéken szinte semmi lehetőség nincs arra, hogy pénzt keress.
Megfordítva: ha értesz olyan dolgokhoz, ami vidéken hasznos, pl. a kétkezi munkákhoz, amolyan ezermester vagy, tudsz mondjuk kályhát építeni, lépcsőt betonozni meg magaságyást készíteni olyanok számára, akik nem tudtak, de hajlandóak megfizetni, akkor számodra van munka vidéken.
A köztes zóna: alkalmazottként szeretnél dolgozni, mert a havi fix fizetés kiszámíthatósága fontos neked, van is piacképes végzettséged. Ez esetben a vidék adhat neked munkalehetőséget. Leginkább akkor, ha a városból kiköltözés előtt megnézed, hogy hol van olyan munkahely, ami számodra megfelel, és utána költözöl oda, ahol a munka van.
A legtöbben ezt fordítva csinálják: kiköltöznek a nagyvárosból az agglomerációba, és utána naponta visszajárnak a nagyvárosba dolgozni, hétvégenként meg szórakozni és bevásárolni. Aztán persze rájönnek, hogy ez nagyobb megterhelést jelent időben és költségben is, mint képzelték - de addigra a kocka el van vetve. Az én környezetemben a döntő többség ilyen életmódot folytat. Sokan naponta 150 km körüli távot autóznak oda-vissza, hetente 5-6 alkalommal. Családonként pedig 2-3, vagy akár 5 autó is van, hogy minden családtag mehessen a maga dolga után. Nem nehéz belátni, hogy ennek az életmódnak a kárát nem csak ők fizetik meg, hanem mindenki a tágabb környezetükben, meg persze a környezet is. Nem lenne ez nagy gond, ha eseti lenne. De ez társadalmi méretű jelenség, és nem csak ebben az országban. Így viszont az egész bolygóra kiterjedő a hatása.
Az életvitelünkkel kapcsolatos döntéseink messze nem csak a saját életünkre vannak befolyással. Így függ össze a globális felmelegedés, a környezetszennyezés, a dugók állandósulása, a közösen töltött idő hiányában a családtagok elidegenedése. Mindennek az oka a pénzkeresés kényszere és a többre vágyás kompromisszumaként hozott hibás döntés. Nem kellene mindenkinék agglomerációban élnie, de aki kiköltözött a városból, annak törekednie kellene, hogy ott éljen, és ne csak aludni járjon oda.
Ezért a kiköltözésen gondolkodók számára nem is az a helyes kérdés, hogy van-e vidéken munka. Hanem az, hogy van-e számára ott munka, és ha nincs, akkor megéri-e az ingázás? Nem csak neki, hanem mindenkinek megéri-e?
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
F.M.J. · http://magan-galaxis.blog.hu/ 2025.01.09. 09:33:00
Ingázás: Értem amit leírtál, de elég nehezen tudom beleilleszteni a térképbe. Ha mondjuk elindulok Győrből Pest irányába, magában Győrben találok több ipari területet, azután szintén jelentős Komáromban, majd jön Füzitő, Tata, Tatabánya, Bicske, Biatorbágy, Törökbálint, és be a "0" km-ig is összesen úgy 120 km. Nem igazán értem, hogy mégis honnan és hová kell 150 km-re ingázni. Ez azért nem Amerika. Egymást érik az ipari parkok, ahol van hely munkásnak, alap és középvezetőnek, logisztikai szakembereknek, szakmunkásoknak, informatikusoknak, szóval nem értem, hogy mégis miről lehet szó, vagy legalábbis van-e szó olyan létszámról, ami nemzetgazdasági szinten említést érdemelne.
Nightfallivy 2025.01.09. 16:58:00
ez most legyen Kurjantó. Térkép alapján csak egy buszmegállót ad ki, arra bökve kiadja: Kurjantó, vegyesbolt. (A buszvonalat adja ki nekem, Fülöpszállásra megy az adott busz.)
Budapest innen 100km simán. Igaz, közelebb van Kecskemét, szóval aki Kurjantón lakik, mehet a kecskeméti gyárba.
Ezzel a mentalitással én is találkoztam, vagyis hasonlóval. Fizikai munkát nem akar, de településén (ami nem Budapest, nem Győr) alig van lehetőség a diplomájához köthető munkára.
F.M.J. · http://magan-galaxis.blog.hu/ 2025.01.09. 18:56:49
Amikor a gyerekeim még a továbbtanuláson gondokodtak, mindig azt mondtam nekik, hogy diplomával is lehet utcát seperni, de pár általánossal csak azt lehet. Bármilyen végzettséggel minden munka elvégezhető, ami az alatt lehetséges. Mérnökök lettek, és az elhelyezkedéssel sem volt problémájuk, bár nem mindig a végzettségüknek megfelelőt találtak. Biztosan más lett volna a helyzet, ha népitáncból, vagy ruhatárkezelésből szereztek volna felsőfokú végzettséget, mert arra érthetően nincs piaci igény. Értelmes tudásra viszont van, bármilyen témakörben. Erről jut eszembe. Abban a faluban, ahol élek lakik egy öreg villamosmérnök. Ő úgy került jóval előttem oda, hogy szüksége lett volna kecsketejre a gyerekeinek, de nem jutott hozzá. A bácsi már 80 felé közelít. Az ő sztorija szerint a faluban vett házat, és hamarosan kecskéket is. Na én tőle tanultam meg kecskétfejni, majd később önképzés jelleggel félkemény és lágysajtot készíteni. Tehát nem egy parasztembertől, hanem egy alapjában városi mérnöktől a faluban. A lényeg, hogy a tudás az tudás. Bármi és bárhonnan, de akkor is felhasználható ismeret. Aki gőgből, vagy ostobaságból kizárólag a végzettsége szerint kíván elhelyezkedni, és ragaszkodik hozzá, az valamilyen szinten meg is érdemli a sorsát.
Nightfallivy 2025.01.09. 20:59:07
Diplomával a gyárban is lehet lenni, titkolva a diplomát, az operátorok közt.
Én új fogalmat bevezetek: gyáriszalag-szak! (a büfészak szó nyomán)
Ha én gőgből ragaszkodtam volna a szakomhoz, rég hajléktalan lennék vagy már halálra fagytam volna vagy megerőszakoltak volna.
Tudom, úgy néz ki, hogy én ebbe a gyáriszalag témába bele vagyok "bolondulva", de tudat alatt talán tudom, hogy a gyáriszalag és társai az tárt karokkal vár. Én meg ez ellen próbálok kapálozni.
Mi a szakmám? Igazából lényegtelen. El kellett volna tudni helyezkedni vele, de nem volt elég tudásom hozzá és magyarul jobban tudok, mint angolul... És most már jó ideje nem is érdekel a szakom. Amikor próbáltam elhelyezkedni a szakmámban, az se segített, hogy ahol laktam, ilyen munka nem igazán volt. Ahhoz meg tőke kellett volna, hogy én hónapokon át próbálkozzak Budapesten elhelyezkedni.
Most már másban látom az esélyem, de hogy mit hoz a jövő, meglátjuk.
Ettől a héttől kezdve munkát keresek, igazából kedd óta. Ma rendült meg a hitem abban, hogy én 1-2 hónapon belül irodai dolgozó leszek valahol. Eddig még az operátori munkákat kihagytam, de néhány hónap és már azokra is jelentkezek.
F.M.J. · http://magan-galaxis.blog.hu/ 2025.01.10. 13:56:41
"gyáriszalag-szak"
- Ez jó. Tetszik.
"nem volt elég tudásom hozzá és magyarul jobban tudok, mint angolul"
- Szerintem túl sokat gondolsz másokról. Olyan mérhetetlenül hülye (sajnos ez nem túlzás) diplomások szaladgálnak az utcán, és gond nélkül helyezkednek el, hogy nem is csoda, hogy ott tart a világ ahol. Ja és nem kevésbé tudnak angolul, hanem sehogy. Talán még emlékszel a hiperpasszív nyelvtudású meghatározásra. Na nehogy azt hidd, hogy ez a szerencsétlen idióta kirívó jelenség, csak a többi nem dicsekszik vele.
"már jó ideje nem is érdekel a szakom"
- Veszélyes játékot játszol. A tanultakat legalább alapszinten kell egy darabig alkalmazni, mert hamar elkopik a tudás. A pályakezdőktől elnézi az élet, ha gyakorlatlan, vagy nem elég felkészült, de idővel a kezdőség már nem lesz kifogás. Ha nem tudod használni az ismereteidet, szerezned kell másikat, ami eladható. Lehetőleg kisiparban használhatót. Az mindig ad megélhetést. Lehet, hogy olykor szerényet, de ad.
Nightfallivy 2025.01.10. 16:33:52
Lehet, hogy túl sokat gondolok másokról. Meglehet.
Meg lehet nézni a videóimat (amikben valamennyire látszódom), hát lenne mit alakítani magamon. Valahogy azt gondolom, hogy szépnek, csinosnak kell lenni az érvényesüléshez. (Talán ezt hoztam a gyerekkorból.... mert egyesek szerint az irodában olyan nők kellenek, akik gazellaként szökkennek. Értsd: véknyak, csinosak.)
De ahhoz, hogy ezt a nézetet megdöntsem, rengeteg információ kellene. Konkrét látkép, hogy xy cégnél mondjuk van 5 alkalmazott, ez ezért lett felvéve, az azért...ennek ilyen tudása van, annak olyan és látni az összes alkalmazottat, hogy milyen testméretük van, milyen ruhákban dolgoznak.
Angoltudásomhoz annyit, hogy írásban valamennyire megy/menne. Angolul nézek Facebookon videókat (már amikor), van, hogy egy szót nem tudok és rákeresek, mit jelent. Ilyen motivációs videók is vannak. Mondjuk ilyen:
a videóban van 3 darab pálcikaember, mindegyik kezében nyíl és messzebb egy céltábla. 89% vagy mennyi meg se próbálja, 10% csak egyszer próbálja meg, 1% meg állandóan próbálja. (De nemcsak nyílvesszővel van ilyen videó, hanem kosárlabdával is. 89% csak pattogtatja.)
(Nem tudom pontosan a százalékokat, szóval lehet eltérés van:D)
De megszólalni nem merek, mert magyarul se értik néha, amit mondok.
A szakom:
kulcsszó: nem érdekel. Az egyik ok az, hogy egy adott problémának lehet, hogy 38 alkalommal kell nekifutni.
Az egyetlen egy problémával lehet, hogy napokig elvagy úgy, hogy egyszerűen nem tudod, hogyan lehetne megoldani. Sajnos az ilyesmi engem már bosszantani tud. Én azt szeretem, ha felmerül egy probléma (tegyük fel: elfogyott a kenyér, hova menjek? Vagy: ide kell menni, akkor hogyan tudok eljutni oda?), akkor azt meg tudom oldani.
Vagy azt szeretem, hogy adódik egy probléma, egy helyzet, akkor: hogyan lehet túljutni rajta?
Mondjuk, ha gitárversenyen nem értem el semmit se (még említésre se kerültem), akkor: min kell javítani?
Vagy: 100 állásra akarok jelentkezni 1 héten. Hogyan valósítható meg? Lebontom napra.
...és a válaszok jönnek. A megoldás mikéntje jön. A megoldás megvalósítható, a probléma megoldható és a probléma megoldásához szükséges lépések láthatóak és ott van annak a valószínűsége is, hogy megoldódik a probléma.
Vagy amikor könyveket rendeltem netről. Lehet, elvoltam vele napokig, mert néztem, honnan érdemes rendelni, de ott volt az a tudás, hogy "valahonnan rendelni fogok".
De a szakmámban olyan a problémamegoldás, mintha mondjuk neki akarnál támasztani a falnak egy seprűt. Aztán akárhogy próbálod, mindig eldől. Kitámasztod, eldől. Ráfúrod a falra, eltörik a nyele. Aztán esetleg a 13. próbálkozásra sikerül.
(nyilván könnyebb lenne elárulni, hogy mi a szakmám diploma szerint, de hát kissé jelenleg szégyellem, szóval :D)
...és igen, gondolkodok azon, hogy mi lehetne az a másik szak, ami pénzt hozhatna a házhoz.
F.M.J. · http://magan-galaxis.blog.hu/ 2025.01.11. 10:24:24
"az én szakmámban a folyékony angoltudás kell"
- Értem. De ez az utóbbi idők fejleménye, vagy tudható volt, mielőtt még ezt a pályát választottad? Nagyon nem mindegy.
"szépnek, csinosnak kell lenni az érvényesüléshez"
- Én egy középkorú férfi vagyok. Legjobban korosodó, és/vagy kevéssé esztétikus hölgyekkel szeretek dolgozni. Ez nem szexizmus, vagy valami aberráció. Valahogy bennük van meg az igazi nőiesség, ami a manöken típusú gazellákban el van nyomva a túlzott önbecsüléssel (majdnem durvábban írtam). Jó, vannak kivételek mindenütt, de tapasztalatom szerint egy dögös (divatosan: reprezentatív megjelenésű), nő nem tudja értékelni az udvarias viselkedést. Tehát a kérdés az, hogy az előmeneteledet a külsődre akarod alapozni, vagy az emberi értékeidre? A csak csinos nő legfeljebb az első 3 napon piacképes. Hamar megürül a helye, ha még a torka se elég mély. Ráadásul ez utóbbi tulajdonság elég könnyen megkapható másképp, szóval nem a csinosság lesz a befutás elsődleges szempontja.
Problémamegoldás témaköre.: Lehet, hogy én értelmezem rosszul a szavakat, de amit te példának írtál, az nem probléma. Az csupán rutin. Ami előre látható, amihez előre megvannak a megoldási sablonok, az nem probléma, a megoldása pedig sima rutin. A problémamegoldás valójában kihívás. Már elég régen történt, mondhatni elévült szabálysértés, és a helyét sem írom ide, de elmesélek egy történetet, ami jól szimbolizálja, hogy szerintem mi a problémamegoldás. Adott volt itt a közelemben egy régi fahíd, amit elmosott egy áradás. Megmaradt az egyik hídfő, de az is megsérült és terhelhetetlen lett. Volt egy régi pótkocsiplató, a szakmai ismereteim, nagyon kevés pénz, meg egy jó adag kreativitás. Ebből lehetett főzni, és az eredmény a következő lett. Csináltam egy valós hídfőt a sérült mögé úgy, hogy úgy nézzen ki, mintha a régire lenne terhelve az új hídszerkezet. A másik oldali hídfő helyén egy pillért úgy jelöltem ki, mintha eddig is ott lett volna, csak most kimosta mellőle a talajt a víz sodrása, majd kicsit odébb építettem még egy kiegészítő valós hídfőt, ami meg úgy nézett ki, mintha senki hozzá sem ért volna. Erre az egészre rátettük a hídszerkezetet, amit ha megfelelő szemüvegen át nézzünk, épp megfelel egy ortotróp hídlemez jellemzőinek. Mindezt úgy raktam össze, mintha az eredmény láthatólag legalább 40 éves technológiával készült volna, majd el lett adva hídjavításnak. Ahhoz ugyanis nem kell se terv, se vízügyi engedély, se kivitelezési engedély, se ehhez egy kamionnyi pénz, szóval anyagköltségen elkészült. Ez volt az én ajándékom, mert pár család nagyon szenvedett az átkelés hiánya miatt, és az önkormányzatnak nem volt elég pénz a zsebében. A végén az egész úgy nézett ki, mintha a szociban épült kitudja ki által készített híd lenne, csak most le lett festve, meg kicsit rendbehozva a környezete. Na szerintem ezt hívják problémamegoldásnak. Valójában még azt sem tartom igazi mérnöki tevékenységnek, amikor valaki panelekből összerak valami sablonosat.
Végezetül egy vélemény. Nem szoktam életviteli tanácsokat adni még olyanoknak sem, akiket amúgy jól ismerek, mert nekik sem biztos, hogy minden motivációját ismerem. Viszont mindavval kapcsolatban, amikről eddig társalogtunk, az az érzésem, hogy van benned egy kis félreértés a környezeted, és/vagy az önképed tekintetében. Akár lehet, hogy én is mindent rosszul értek, úgy is mérlegeld, de talán egy röpke gondolatot megér. Szóval: Úgy tűnik számomra, hogy próbálsz kézilabdát játszani a kosárpályán. Vannak megerősítő visszajelzéseid, amik erősítik a meggyőződésed, hogy helyesen közelíted meg a dolgokat. Ilyen, hogy szabály szerint hármat léphetsz fogott labdával, különben pattogtatva kell vezetni, meg nem szabad rúgni, meg van középvonal, meg ilyesmi, de amikor a gólt kellene dobni, nincs ott a kapu. Azért, mert nem előtted van, hanem feletted. Ahhoz hogy ezt felfedezd, el kell fogadnod, hogy kosarazni kell és nem kézilabdázni. Vagy, át kell menni a kézilabda-pályára. Remélem elég szemléletes voltam, jobb példa egyelőre nem jut eszembe, de biztos vagyok benne, hogy összehozhatóak az ambícióid a lehetőségeiddel, csak ez még valamiben fennakad. Azt neked kell megtalálnod, hogy miben. Ez lesz az életed problémája, és nincsenek sablonok a megoldásra. Gondolkodni kell róla hosszan, alaposan, őszintén és körültekintően, aztán lehet, hogy nagyot fogsz nézni az eredményre, de a rossz megoldások kiszűrése után ami ott marad, az lesz a jó megoldás.
Megértem, ha most inkább melegebb vidékekre száműznél, de hidd el, nem akarlak bántani.
Nightfallivy 2025.01.11. 13:44:14
És ennek a bemutatásnak kötelezőnek kellett volna lennie, nem úgy, hogy vagy elmész, vagy nem mész el.
Ez a gazellás vélemény nem tőlem származik, én ezt "megkaptam" mástól.
Csinosság terén...Őszintén: ahol látom, hogy igényes/ápolt/dekoratív megjelenés kell, oda én nem jelentkezem. :D
Mondjuk lehet, a kenyeres példa az nem probléma, hanem rutin. Mondjuk az nem rutin, amikor tervezel valamit, számolsz "A" tervvel, aztán kiderül, hogy az "A" terv nem lehetséges és újra kell szervezni mindent. Mondjuk az ilyesmik inkább feladatok, mint problémák.
Grat ehhez a problémamegoldáshoz. :)
Lehet, önképem az nem ideális, hogy szépen fogalmazzak. Nem küldelek el melegebb éghajlatra. :) Ebben nincs sértegetés.
Sok dolgot nem osztok meg a nyilvánossággal, mert ugye magánélet. Önképpel meg lehetnek bajok.
Vannak, akik azt mondják, hogy több van bennem.
Mondjuk volt olyan ismerős, aki azt írta nekem, hogy egy diploma elég kellene, hogy legyen ahhoz, hogy irodában dolgozzak. Én meg néztem nagyokat.
Vagy amikor beszélgetek valakivel, akkor ő azt írja, hogy sokkal több van bennem, minthogy csak operátor legyek.
Vagy amikor valaki azt gondolja, hogy én csak elrontanám a főzést-sütést, merthogy bénáskodom, aztán később jéééé, mégis meg tudom oldani, hogy számomra finom kaja kerüljön az asztalra.
Vagy amikor az angolt tanító tanárom azt mondta gimiben, hogy örül, ha kettest megkapom érettségin. (Ehhez hozzátartozik az, hogy én gimiben angol órán nem jeleskedtem, a rosszabb tanulók közé tartoztam és én mondtam talán a gimis tanárnak, hogy örülök, ha kettes meglesz az érettségin. Kívülről úgy látszott, hogy valóban, jó, ha a kettes meglesz. 3-as vagy 4-es lett az érettségi angolból.)
F.M.J. · http://magan-galaxis.blog.hu/ 2025.01.11. 18:21:15
"RÉSZLETESEN elemzik, hogy mivel is jár a pályaválasztás", "a bemutatásnak kötelezőnek kellett volna lennie, nem úgy, hogy vagy elmész, vagy nem mész el"
- Evvel kapcsolatban vegyes érzelmekkel vagyok. Ugye te gimit végeztél, tehát az un. pályaválasztás nagykorúként, vagy annak közelében ért. Ez valójában nem a te hibád, ez egy kortünet, de ilyenkor eszembe jut, hogy amikor szavazásra kerül sor, ugyan az a korosztály, amelyik valamiért nem elég felkészült a saját életének döntését meghozni, vajon mennyire felkészült az ország jövőjének befolyásolására? Ez csupán költői kérdés. Csak úgy eszembe jutott. Amikor én voltam pályaválasztó, a bezzegazénidőmben a nyolcvanas évek közepén, én még csak 14 voltam, és mindenki más is úgy döntötte el, hogy mi lesz ha nagy lesz. Nekünk azt mondták, hogy jól fontoljuk meg, elég nagyok vagyunk már, hogy eldöntsük, mit akarunk az életünkkel kezdeni. Sokat változott a világ.
"a gazellás vélemény nem tőlem származik, én ezt "megkaptam" mástól"
- Ha nőtől kaptad, akkor rivalizált, ha valami hímtől (mert férfi ilyet nem mond), akkor a komplexusát próbálta prosztósággal palástolni. Nem releváns vélemények.
"igényes/ápolt/dekoratív megjelenés kell"
- Lefordítom. igényes => tud megjelenni, viselkedni, van önismerete, ízlése (pl.: nem vesz fel haspólót, ha molett, nem viszi túlzásba a sminket). Ápolt => tisztálkodik, fésülködik, kellemes az illata. Dekoratív => felvágni kell a céges ügyfelek előtt. Idővel dobható.
"Grat ..."
- Köszönöm, de nekem ez a foglalkozásom, nincs benne semmi különleges. Csupán a példa kedvéért hoztam fel.
"egy diploma elég kellene, hogy legyen ahhoz, hogy irodában dolgozzak"
- Objektív vélemény. Példának hoznám, hogy a fizika szakon végzett fiatalok jelentős része nem tud fizikusként elhelyezkedni, mert nincs elég állás. Ezek általában informatikai cégeknél dolgoznak mint programozók, vagy fejlesztők, pedig nem ezt tanulták. Ha nem tudod, vagy akarod a meglévő papírodat szakirányban használni, fogd fel úgy, mint bizonyítékot, hogy meg tudsz ütni egy szintet. Ha arra kerül a sor, hogy miért oda jelentkeztél ahova, és miért nem a szakterületedre, akkor magánéletre kell hivatkozni és kész. Ha gondod van a külsőddel, vagy az önbizalmaddal, meg kell próbálni az állami szférát. Általában alacsonyabbak a fizetések a hasonló kaliberű piaci béreknél, de pont ezért, kevésbé érvényesülnek azok a szempontok, amiktől tartasz. Ezek nem izgalmas munkák, de nem is a világ vége. Bérszámfejteni egy közlekedési vállalatnál, leltárellenőrködni, logisztikai központban fuvarleveleket intézni, meg hasonlók. Senkit sem érdekel, hogy miből van diplomád, elég ha van. Ilyen helyeken elég sokan húzzák meg magukat olyanok, akiknek teljesen értéktelen végzettségük van, és megkapják legalább a diplomás minimálbért. Az azért több, mint a szalag mellett, és a meló sem olyan feszes.
"sokkal több van bennem, minthogy csak operátor legyek"
- Így pár komment után nekem is ez az érzésem, bár nem ismerlek.
"örülök, ha kettes meglesz az érettségin"
- A nyolcvanas években még az orosz volt kötelező. Ez volt az utolsó tárgy, amire időt szakítottam volna. Aztán erőt vettem magamon, és megtanultam tökéletes orosz kiejéssel elmondani, hogy egy szót sem tudok oroszul. Kaptam rá egy hármast. Azt hiszem az volt a legjobb jegyem oroszból. :)
Nightfallivy 2025.01.12. 16:18:25
A gazellásat családtagtól kaptam, férfitól, aki rangban felettem állt. És talán már úgy, hogy a fősulit elvégeztem.
Igényes megjelenéshez számomra valamiért az társul, hogy ha ránézek, akkor látszik, foglalkozik a külsejével. Haspólót én nem veszek fel, lévén, kilátszana az, amit takargatni kellene: a hasam. Ezért se szeretem az egyberuhákat, mert azok kiemelik a hasamat.
A diplomás bekezdésedet meg külön köszi. :) Fel is írtam az egyik mondatodat. :) A szakmámmal Budapesten el lehetne helyezkedni, de állandó tanulás kell hozzá, folyékony angoltudás kell hozzá és végtelen próbálkozási lehetőség elviselése.
Ui: a szakmámhoz kell matek is, legalábbis fősulin elég keményen volt.
Nem régész, meg hasonló diplomám van, amivel mondjuk országban van max. 10 álláshely és csókolom.
Bérszámfejtéshez nem kell külön olyan végzettség?
Operátorok:
ha nem ismernék egy operátorként dolgozó embert se, akkor úgy gondolnám, hogy ők azok, akik:
-iq szintjük alacsony
-szex, pia, cigi, ennyi a lényeg
-bulvár ezerrel (de Jókai Mór, meg a többiek, az meg kerülendő)
-asztrológia és hasonlóak (horoszkóp, jóslás, tarot, laposföldhívőség, Chamtrai vagy micsoda, Harp "5G-vel mérgeznek minket!")
-olvasásra nincs igény
-egészségtelen étkezés
-aki vegán, meg hasonló étkezést követ bármilyen okból, azt *ülyének nézik
-0 edzés szabadidőben
-aki nem utálja a munkáját, nem szenved eléggé a munkája miatt, azt ki kell nézni
-irodában dolgozók naplopónak való bélyegzése
-helyesírás 0 (és nem azért, mert problémájuk lenne az írással, olvasással, lásd mondjuk: diszlexia).
Azért ha megnézem a különféle fórumokat, az operátorok butának való nézése talán megjelenik, mondván azok nem tanulnak, nem akarnak fejlődni stb. vagy mondjuk az a fajta mentalitás, hogy "szalag mellé mindenkit felvesznek", meg "utcáról fogdossák az embereket".
Közben meg nem vesznek fel mindenkit a szalag mellé.
Nálam jelenleg az önbizalomnál keresendő a probléma, meg azért lelki dolgok, magánélet is belejátszik a történetbe.
Köszi, hogy azt gondolod te is, hogy több van bennem. :)
Azért annak van egy kis bája, hogy tökéletes orosz kiejtéssel mondod, hogy amúgy nem tudsz oroszul. :D
F.M.J. · http://magan-galaxis.blog.hu/ 2025.01.13. 08:45:23
"férfitól, aki rangban felettem állt"
- Hogy mi? Ezt nem értem. Felnőtt embernek ki áll rangban felette a magánéletben?
"Igényes megjelenéshez számomra valamiért az társul, hogy ha ránézek, akkor látszik, foglalkozik a külsejével."
- Helyesen gondolod, de rosszul következtetsz. A külsőddel való foglalkozás nem feltétlenül azt jelenti, hogy addig szenvedsz az edzőteremben, míg nem lesz ideális a derékbőséged, hanem azt, hogy a testalkatodnak megfelelő öltözékben jelensz meg a nyilvánosság előtt. Ezt viszont a jelek szerint megteszed, tehát pipa.
"állandó tanulás kell hozzá, folyékony angoltudás kell hozzá és végtelen próbálkozási lehetőség elviselése"
- OK. Neked ez probléma. El kell engedni, mert ez láthatóan nem a te pályád! Erőfeszítéseket kell tenni, mert a sültgalambok szaporodási ciklusa viszonylag hosszú, de nem lehet folyamatos küzdelemben élni. Nem azért vagyunk, hogy kiszolgáljuk a munkaerőpiac érdekeit.
"Bérszámfejtéshez nem kell külön olyan végzettség?"
- Ez egy bürokratikus rabszolgamunka. Nem találkoztam még senkivel sem, aki élvezte volna, de irodai tevékenység, olyan nagyon nem fizet rosszul, és nem darabbéres :) . Azt hiszem, nem felesleges megosztanom veled némi ismeretet a munkaerőpiacról. Először is az irodai kiszolgálótevékenységek (pl: titkárnő, előszobás, stb.) mindig is érettségihez kötött munkák volta, és elvárási szinten most sem igényel több tudást. Azért várják el manapság a diplomát, mert van belőle dögivel, miért ne. Ha képes voltál leérettségizni, és diplomát szerezni, képes lehetsz betanulni egy iratszekrény-rendet, vagy egy-két irodai program kezelését is. A legtöbb munka végzettségtől függetlenül betanított munka. Nem kell semmi újat kitalálni, se a világot megváltani, csak alkalmazni azt, amit már kitaláltak. Ami a szakirányú képzést illeti, ha okos vagy azt a munkáltató fizeti, és cserébe aláírat veled egy tanulmányi szerződést, ami általában a képzés hosszának megfelelő további kötelező munkaviszonyt ír elő, de amúgy is akarsz dolgozni, és nem az első napon küldenek. Van időd eldönteni, hogy akarsz-e ott dolgozni egyáltalán. Csupán a koplexusodat kell kissé lefaragni. Más sem okosabb, vagy szebb, csak nem rágódik rajta.
Pár hete vitáztam egy komment-folyamban egy csajszival, aki talált magának valami MÁV-os állást valami irodában. A pénz is jó lett volna, érettségi is elég lett volna, de egy negyed órával többet kellett volna utaznia naponta, mint amit kitalált magának. Ha érdekel, megpróbálom valahol visszakeresni, hátha szabad még a meló, mert biztos vagyok benne, hogy elengedte.
Operátorok. Én is ismerek néhányat, és tökéletesen rájuk illik a leírásod. Nem lenézés, hanem realitás. Volt az életemnek - még a dolgozós időszak elején - egy szakasza, amikor különféle okokból úgy gondoltam, hogy ha ez az előmenetel, akkor én ebből mindenképp ki akarok maradni. Gusztustalan dolgokra jöttem rá, és nem akartam benne részt venni. Akkor még azt hittem, hogy "a tudás hatalom" azt jelenti, hogy minél okosabb vagyok, annál jobban megbecsülnek. Ma már tudom, hogy minél okosabb vagyok annál, amit feltételeznek rólam, annál könnyebben tudom befolyásolni a környezetem eseményeit. Ezt is meg kellett tanulni. Szóval pár évig kétkezi munkát vállaltam, és egyáltalán nem zavart. Mondhatni élveztem. Később jöttek a gyerekek, és fel kellett hagynom a durcizással. Visszamentem az irodába (egy másikba), mert ott jobban lehetett keresni. A lényeg, hogy nagy pofon volt a felismerés, mennyit hanyatlottam szellemileg a melózós évek alatt. Régebben egyenleteket oldottam meg fejben, most meg az egyenlet felállítása is gondolkodóba ejtett. Megoldottam, de nem tudom, mennyi időm lett volna, míg teljesen elhülyülök. Pedig addig élveztem, hogy a környezetemhez képest szinte zseni voltam. Na igen a környezetemhez képest, ami amúgy elég selejtes volt. Ha túl sok időt töltesz nálad lényegesen szerényebb képességű környezetben, lassan asszimilálódni fogsz. Ezen talán érdemes elgondolkodni. Az operátorokkal szembeni előítéletek tapasztalati alapon működnek, vagy ha úgy tetszik,
a korpaközé keveredés esete forog fenn. Lecsúszni mindig nagyon könnyen megy. Nem kell elkezdeni, de ha mégis, minél előbb meg kell kapaszkodni.
Nightfallivy 2025.01.13. 15:12:44
apa volt az. Magánéletbe meg jobban nem mennék bele. De mint szülő, beleszólhat az ember életébe, főleg, ha egy fedél alatt laknak.
Igényesség:
mondjuk ízléses (mű)köröm (nem hosszú, nem harsány mondjuk, hanem ilyen elegáns), fodrász által kezelt haj.
Pontosan. Nem az én pályám. Max. akkor, ha már nem lesz probléma a folyékony angol nyelvtudás. Közben meg rengeteg állásnál (nemcsak a szakmámban) angolul kell tudni.
"sültgalambok szaporodási ciklusa viszonylag hosszú"
Ez tetszik. :D :D
Van ismerősöm, akit irodai munkára azért nem vettek fel, mert diplomája van...És elutasító levélben az szerepelt, hogy az a munkafolyamat az illetőnek nem jelentene kihívást.
Máv-os állás.
Oda nem mindenki kerül be. Miért?
Mondjuk a gyakorin az első válasz:
(na, nem engedi megjelentetni a linket)
Oké, irodai munkáról van szó. Ott talán tényleg nem kell.
(valakivel a napokban beszéltem arról, hogy a mávnál milyen követelmények kellenek ahhoz, hogy ott dolgozhasson az ember, mint mozdonyvezető, meg jegyvizsgáló...már jogszabályokat néztem.)
Számomra az a fontos kérdés, hogy ha Mávnál akarok dolgozni az irodában, mennyire szigorú a felvételi? Mit takar az orvosi vizsgálat?
Nekem a +15 perces utazás nem feltétlen jelentene hátrány. Kivéve, ha alapból már 2 óra odaút, 2 óra visszaút lenne a kiindulási pont.
Operátorok:
akkor én talán olyan helyeken dolgoztam eddig, ahol valamilyen szinten volt színvonal. Igaz, az is hozzátartozik a történethez, hogy hasonló hasonlóval barátkozik. Szóval lehet, a helyemen is voltak ilyenek rendesen, csak velük én nem igazán beszéltem.
Viszont a "minőségromlást" észrevettem a legutóbbi munkahelyemen, ahol ugye operátorként dolgoztam. Én kezdtem egy területen, legyen annak neve "A". Ott voltak értelmesebbnek tűnő egyének. Volt olyan is, aki kedves volt (itt konkrét személyre gondolok), de lehet, ő se volt éles kés.
Volt nyugdíjas előtt álló nő is, aki számomra elegáns megjelenésű volt. Ő felutazott a fővárosba, hogy valami színházi előadást megnézzen. Volt olyan, aki utált az "A" helyen lenni és tetováló szeretett volna lenni. Volt olyan, aki már idős volt, nehéz dolgot tanult (ahova kell ész), irodában is dolgozott.
De volt olyan is, akire talán ráillik az általam felsorolt dolgok: a darabszám érdekelte és aki nem volt elég gyors, azt nagy eséllyel utálta.
Aztán elkerültem "B" területre, mert az "A" területen a megrendelés csökkent.
Egyből szembetűnt a változás. Olyan emberhez kerültem, akinek baj volt a fogaival(kb úgy, mint nekem). Igaz, talán ő se volt a legbutább.
Ukránokkal is kellett valamikor együtt dolgozni. Nekem velük nem volt bajom, csinálták a dolgukat, én is csináltam a dolgukat. Sőt, ők nem szóltak be, ha a szünetet csekkolástól "kezdtem", nem pedig a gépelhagyástól indítottam a szünetet.
Viszont voltak, akik utálták őket, merthogy ukránok és a munkájukra is megjegyzést tettek, hogy nem dolgoznak olyan minőségben, mint a magyarok.
Ezen a "B" területen is voltak olyanok, akikkel lehetett beszélni. Az más kérdés, hogy én nem kerültem össze velük kb soha se.
És egy nagyon fontos kivétel. Volt a "B" területen egy ember, aki barnabörű volt. Nehéz gyerekkora volt (intézetben nőtt fel), de ő mégis dolgozik ennél a cégnél. Kedves, még ha nem is a legélesebb kés a fiókban. Ő kb. a minta lehetne több ember számára, mert nem volt könnyű élete. Mégse iszik alkoholt nagyon, igaz mulatóst szereti...Nem cigizik.
A legelső munkahelyemen is ilyen betanított munkás voltam. A területet nem nevezném meg. Ott is voltak éles kések, meg nem igazán éles kések. Volt olyan, akit nem nagyon kedveltem. Nemrég hallottam, még mindig ott van és két állása van.
"a túl sok időt töltesz nálad lényegesen szerényebb képességű környezetben, lassan asszimilálódni fogsz. "
Ettől tartok én is. Néha azt gondolom, hogy vagy még butábbnak kellene lennem és akkor nem fájni az operátori légkör, vagy sokkal okosabbnak és most irodában mondanám a magamét...nem magyarul. Nem is angolul. Hanem franciául/németül/spanyolul/olaszul...És tudnék mondjuk 4 nyelven.
Most ugye munkakeresés szakaszában vagyok. A pénzem véges, szóval egy ideig még elkerülhetem az operátori munkákat. Pályázhatok irodai, stb munkára. De ha kezd vészesen fogyni a pénzem, kénytelen leszek operátori munkákra jelentkezni és akár munkaszállós operátori munkákra is lehet, be kell adnom a jelentkezésem.
F.M.J. · http://magan-galaxis.blog.hu/ 2025.01.13. 17:54:03
"főleg, ha egy fedél alatt laknak"
- Attól függ, kinek a fedele. Mondjuk én hamar elköltöztem. Az én életembe kizárólag én szólhatok bele. Azért az én életem. Én sem szoktam a gyerekeimébe beleszólni. Ha kérdeznek, akkor is csak véleményt mondok, de nem várom el, hogy megfogadják, mert az meg az ő életük.
"ízléses (mű)köröm ... fodrász által kezelt haj."
- Az ötvenes korosztály egész másként tekint a műkörömre, mint a fiatalok. Mondjuk úgy, hogy ápolt, és jobb ha nem mű az a köröm. Fodrász sem kell, nem az esküvődre készülsz. Meg kell mosni és fésülni. Az árnyalattal lehet kicsit zsonglőrködni, a hajszínezés elég elterjedt, manapság már nincs pejoratív jelentése. Barátságos meleg hatásúban érdemes gondolkodni. Hatásosabb, mint a címlapfrizurák. Azért javasoltam a gesztenyebarnát, mert az semleges és barátságos. Szimpatikussá tesz.
"ha már nem lesz probléma a folyékony angol nyelvtudás"
- Nem akarlak elkeseríteni, de neked ahhoz nyelvi környezetben kellene élned. Engedd el, mert csak csalódást okozol magadnak.
"irodai munkára azért nem vettek fel, mert diplomája van"
- Nem kell mindent elhinni. Azért nem vették fel, mert nem akarták. Az indok meg a kifogás volt. Azt mégsem írhatták, hogy nem neki hírdették az állást, de kötelező volt nyilvánosan csinálni. Amúgy sem releváns, hogy valamire volt-e már az életben valahol egy negatív példa. Olyan is volt, hogy valaki a kútba ugrott, mégsem készülnek rá tömegesen az emberek.
"a gyakorin az első válasz"
- Ugye ezt nem gondolod komolyan? A GyK-n - tisztelet a kivételnek - többnyire amatőrök "okosítják" egymást.
MÁV-os meló. Először is NEM AKARSZ KALAÚZ LENNI. Legalábbis amíg prosztók az utasok, addig biztosan nem, tehát soha. Verd ki a fejedből. Másrészt kicsit el kell szakadnod a sztereotípiáktól. A vasúton nagyon sokféle állás van. Megkerestem a karrierportáljukat: karrier.mavcsoport.hu/allasajanlataink
Találtam egyet rögtön az első lapon, amit szerintem épp neked írtak, de van még rengeteg: karrier.mavcsoport.hu/allasajanlataink/7255
Felhívtam egy ismerősömet, nem beszéltünk már vagy két éve. Említettem az esetet, azt mondta, hogy náluk épp megüresedett egy irodai állás, és keresnek is valakit. Valami munkalapokat kell kitölteni, meg rendszerezni, ilyesmi. Egy mávos leányvállalatnál dolgozik. Ha érdekel a dolog, összehozlak benneteket privátban, és megbeszélitek. Egyelőre nem intéztem semmit.
Ha nyelvekben gondolkodsz, és hosszútávon, akkor is kell az angol, de hamarosan jól fog jönni az orosz, a kínai és a hindi. Abba az irányba fejlődik a gazdaság, oda kell majd tolmács és sok.
Nightfallivy 2025.01.13. 19:30:03
Ez helyes hozzáállás, hogy a gyerekeid életébe nem szólsz bele, csak véleményt mondasz nekik. :) (Aztán vagy betartják, vagy nem.)
A nyelvtudást rég elengedtem. :D Külföldre meg nem igazán tervezek menni.
Én már arra is gondoltam, hogy legyek kalauz(jegyvizsgáló?). De annak is azt hiszem eléggé kemény a felvételi rendszere. Azt meg tudtam eddig is, hogy hát vannak olyan egyének, akiket jobb kerülni mondjuk jegyvizsgálás terén.
Link, a mávnál:
érdekes lehet.
..és az ismerősöd ajánlata is. Viszont az is kellene, hogy mondjuk orvosilag milyen alkalmassági vizsgálat van. (Mondjuk azért is, mert amikor egyszer egy alkalmassági során nézték, hogy van-e térlátásom, nem volt.)
Meg van olyan része a felvételi eljárásnak, ami nekem gondot okoz, szóval, ha az kell a sikeres felvétilhez, akkor is hagynám.
Már látok nem egy álláshirdetést, ahova ukrán/orosz kell. De már van, hogy kínai nyelvtudással keresnek embert.
F.M.J. · http://magan-galaxis.blog.hu/ 2025.01.14. 08:31:01
"már arra is gondoltam, hogy legyek kalauz(jegyvizsgáló?)"
- NEM AKAROD EZT A MUNKAKÖRT. A betűméretet sajnos nem tudom növelni. Egy önbizalomhiányos nyuszi vagy. Mégis hogyan akarod lekezelni az alkesz bliccelő indulatait? Azt hiszed, hogy csak úgy lyukasztgatni kell, az utasok meg mosolyognak rád, mint a rajzfilmeken? Ez rosszabb ötlet, mintha szinkrontolmácsnak jelentkeznél holnap az ENSZ-be.
"az is kellene, hogy mondjuk orvosilag milyen alkalmassági vizsgálat van"
- Ezzel kapcsolatban eszembe jut egy ügyes kis tanmese. A nyuszikának szüksége lenne egy létrára, de nincs neki. Gondolja, kölcsönkér a rókától. El is indul, de közben gondolkodik. Jófej a róka biztosan odaadja. De lehet, hogy rossz kedve van. Akkor nem biztos. Ha nem adja oda, milyen ciki, hogy kéregettem. Még az is lehet, hogy megkerget. Odaér a rókához, becsönget, és mikor a róka ajtót nyit, azt mondja neki. Dögölj meg a létráddal együtt!
A tanulság, hogy ha az előítéleteidet tartod szem előtt, akkor nem látod tőle a realitásokat, és rossz döntéseket hozol. Ez nem jelenti azt, hogy ne legyél óvatos, de úgy mégis szerinted mit kellene tenned, hogy kiderüljön, milyen jellegű orvosi alkalmassági vizsgálat van, és annak meg tudnál-e felelni? Na persze nekiállhatsz takarítani, felhívni egy régi ismerőst, mert már régen találkoztatok, és közben kifutsz a határidőből, de kit akarsz becsapni? Pontosan tudod, hogy van határidő, és azt is, hogy hogyan kell jelentkezni. Benne van az álláshirdetésben. Fájni nem fog, ez nem egy drogfutár állás. Meggondolhatod magad később is, de ha nem teszel semmit, akkor ez a hajó is elmegy, mint eddig az összes többi.
Én az életemből kemény 2,5 percet áldoztam rá, hogy találjak neked munkát olyat, ami az eddig megfogalmazott elvárásaidnak megfelel. Jó, elég nagy rutinom van, több tucat emberrel elkövettem már. Ezek egy része elhelyezkedett, másik része meg azóta sem.
Ha eddig úgy kerestél állást, hogy vajon melyik lehetőség miért nem felel meg neked, és a tájékozódáshoz nem a kapcsolatfelvételt, hanem a kristálygömböt, a GyK-t, meg a horoszkópot hívtad segítségül, akkor nem csodálkozom, hogy mindig a futószalag mellett találod magad, és azt is az utolsó pillanatban, amikor már a híd alja fenyeget.
Nem értem, hogy mitől félsz. Keresel munkalehetőséget, leszűröd a legjobbnak tűnőket, beadod a jelentkezést, és meglátod, mi jön be. Sehol sem alkalmaznak se becsület-, se testi sértést, ha nem jön össze. Arra viszont számíthatsz, hogy senki se fogja tálcán kínálni a lehetőségeket. Tudod ez egy svédasztal. Oda kell menni, meg kell nézni, ki kell választani. Amíg az étkezőasztal mellett ücsörögve próbálod méricskélni, hogy úgy távolról nézve melyik kaja milyen lehet, addig részint mások megeszik, másrészt meg éhen maradsz. Az utolsó összeturkált félrelökött meg gusztustalan maradékok pedig az operátormenü. Előbb-utóbb mindenképp kell valami, nem kellene megvárnod, hogy a körülmények döntsenek helyetted. Szívesen segítek, de helyetted nem tudom megoldani az életed problémáit. Felnőtt ember vagy, és ezt látják rajtad mások is. Ha láthatóan nem magad intézed a dolgaidat, senki sem vesz komolyan.
F.M.J. · http://magan-galaxis.blog.hu/ 2025.01.14. 12:15:51
Gondolkodhatnál önkormányzati adminisztrációs munkában, vagy valamilyen pedagógiai intézményben, mint óvodapedagógus, iskolai helyettesítő tanár, laboros, szolgálató vállalat (régen gameszoknak hívták) adminisztrációs munkái, kisegítő dolgozó múzeumban, könyvtárban, galériában, anyagbeszerző üzemi konyhán, gyermekétkeztetésben. Szétnézhetnél az állami kiszolgáló tevékenységben is, pl: földhivataloknál. Ilyen helyeken rendszeresen keresnek irodai munkásokat, majd idővel hasznát vehetnéd a diplomádnak is, ahogy a lehetőségeid engedik. Basszus, én most fiatalon egy óra alatt annyi melót találnék magamnak, hogy egy élet alatt se tudnám mind kipróbálni. Amikor én voltam úgy 30 körül, örült az ember, ha bárhol meghúzhatta magát, most meg feldobsz egy döglött macskát, és állásajánlatra esik, csak el kell olvasni.
Ezen felül beszélhetnél egy jobb fajta könyvelővel, aki meg tudja mondani, hogy milyen munkákat lehet végezni vállalkozásban, amihez nem kell szakirányú végzettség. Sok ilyen van. Választasz egyet, és már mehet is a buli. Amikor én indítottam az első vállalkozásomat, még a holdról is kellett valamilyen igazolás, ma meg megcsinálhatod 10-15 perc alatt, és máris vállalkozó vagy. Még egy nyomorult számlatömbre sem kell költeni, mert van digitális az adóhivatalnál és ingyen használható. A szükséges iratokat az állam összegyűjti magának, ha meg kell még valami, később kapsz róla e-mailt, és ráérsz a válaszhoz csatolni. Persze mindenhez kell pénz, de van amihez nem túl sok. Kocsira, jogsira sokkal nagyobb szükséged lenne. Akkor már mehetnél futárnak autóalkatrész terítéshez, vagy hivatali dokumentumokat szállítani telephelyek között, de ezek csak olyan kósza lehetőségek amikhez folyamatosan hirdetnek felvételt. Mennyi olyan van még, amihez be kell kopogtatni?
Nightfallivy 2025.01.14. 16:03:32
Jövőbeli terveimhez kapcsolódik az, hogy ezt a várost választottam.
Ma egyébként kaptam két elutasítást, de egy raktári pozícióra kiküldtek levelet. Céget nem írok, lényeg, ott is műszakos rend van és talán a feladat az, hogy x dolgot össze kell szedni. Csak nekem jobbnak tűnik egy raktárosi, összeszedős munka, mint az operátori munka.
Ezeket a tippeket köszi. :)
Nem vagyok "gyerekes" (bölcsisgondozó, dajka, meg ilyenek). A munkalehetőségeket köszi, azokra ránézek. :) Tanár mondjuk lennék, de nem az alsó osztályban, valahogy a gyerekek nyelvén nem tudnék kommunikálni.
Neten is van valamiféle oldal, ahol meg lehet nézni, hogy egy-egy tevékenységhez szükséges-e engedély, meg "bejelentés".
Első találat: (remélem, ezt engedi a kommentmező...)
cegalapitas.net/engedelykoteles-tevekenysegek.html
Igaz, ez még nem arról szól, hogy kell-e képesítés az adott tevékenység végzéséhez? ..és lehet, ehhez a kérdéshez tényleg érdemesebb felkeresni egy könyvelőt, ő fixen meg tudja mondani, hogy igen vagy nem, még akkor is, ha ahhoz a jogszabályt kell bújnia...
Annyit tudok, hogy ha ezüst ékszereket akarnék csinálni és eladni, ahhoz végzettség kell (ötvös?), de ha bizsut akarok, akkor az mehet végzettség nélkül is.
Ha meg valaki zenét akarna oktatni (gitártanár, ilyenek), ahhoz is valami végzettség kell, hivatalosan, legalábbis tudtommal. Igaz, nekem is van hova fejlődni zenélés terén, szóval oktatni nem hiszem, hogy érdemes lenne nekem az ilyesfélét. :D
Kocsit, meg jogsit, változatlanul nem szeretnék és közeljövőben ez így is marad, annak ellenére, hogy látom én is, hogy sok munkából, ennek hiánya miatt kimaradok.
F.M.J. · http://magan-galaxis.blog.hu/ 2025.01.15. 08:01:17
"nekem jobbnak tűnik egy raktárosi, összeszedős munka, mint az operátori munka"
- Jól tűnik, de érdemes rendesen megnézni, mert elképzelhető, hogy eleinte macerásabb. Nem biztos, hogy rögtön olyan, amire gondoltál. Az majd idővel alakul, meg aztán a raktárban is vannak különböző tevékenységek, de a jobbakat nem dobják elsőre, ahhoz előbb bizonyítani kell, hogy alkalmas vagy rá. Nem mindegy, hogy valaki a raklapra gyűjtögeti a csomagot, vagy csak felírja egy papírra, hogy mit kell összegyűjteni. Olyan is van, aki a terméklistát állítja össze, meg olyan is, aki a szállítóknak határozza meg, hogy hol rakodhatnak. Szóval informálódni, informálódni és informálódni.
"valahogy a gyerekek nyelvén nem tudnék kommunikálni"
- Nekem nem úgy tűnik így néhány komment után. Szerintem a kamaszok betegre szivatnának, viszont a kisebbekben még van természetes tisztelet a felnőttekkel szemben.
Olyan nincs, hogy egy nő nem "gyerekes". Vannak olyanok, akik biokémiailag vagy mentálisan problémásak, de annyira nem súlyosan, hogy kezelni kelljen. A nőiség része genetikailag, hogy jól tudjon kommunikálni a gyerekekkel. A modernkori maszlagokat meg felejtsd el. A biológiát nem lehet frázisokkal felülírni, de legalábbis büntetlenül biztosan nem. Gondold el, hogy vajon miért van annyi depressziós, meg egyéb lelki sérült ember? Mert a férfiak udvarlását átnevezték zaklatásnak, a nők családorientációját meg történelmi csökevénynek. A családról mindenféle ökörségeket összehordanak jellemzően gyerektelen figurák, azt meg terjesztik más ráérő semmirekellők, pedig az emberi természet része az utód. A legtöbb modern szellemi deformáció nem is létezne, ha lenne a családnak nimbusza.
Az emberi fejlődésnek nem alapvető része a társadalmi előmenetel. Ez egy modernkori baromság. Azt hiszik, hogy csak mert sokan mondják, már rögtön igaz is lesz.
Ide ajánlom az egyik nagyon régi posztomat, mert a bloggazda lassan amúgy is kipakol minket a nem témába illő beszélgetésünk miatt, abban minden benne van, amit érdemes tudni, hogy legyen némi tisztánlátásod bizonyos társadalmi folyamatok tekintetében: magan-galaxis.blog.hu/2017/05/13/eredmenypotlas
Nightfallivy 2025.01.16. 14:46:31
Viszont nem idealizálom a raktári munkát. Talán wc sincs közelben, a raktár lehet, hidegraktár. Lehet ott is darabszám van ("ennyi rendelést kell teljesíteni egy nap alatt", vagy "egy rendelésre kapsz x percet.
Csak talán az operátori munkánál kissé szabadabb. Ahol legutóbb voltam operátor, ott ugyanaz a munkafolyamatot kellett hetekről hetekre végezni. Néhanapján volt változatosság, de ez nagyon ritka volt.
Utolsó hónapban 22 munkanapból 17 munkanapot ugyanott voltam. Ugyanazon a helyen, ami miatt én felmondtam végül. Társaság se volt annyira kellemes számomra.
Erről igazából írtam a blogomon is.:
nightfallivy.blog.hu/2024/10/08/felmondast_toltve_kiszaradt_nyomban_vergodo_hal
nightfallivy.blog.hu/2024/11/09/felmondast_toltve_az_utolso_munkanapok
Gyerekekkel szokás azt a gügyögő hangú beszéd. Na erre céloztam igazából. nem hoz lázba az se, hogy tanuljak arról, hogy hogyan lesz kisbabából kamasz. (Életszakaszok, hogyan kell fejlődnie, mire kell figyelni hogy ha nem akar elkezdeni kúszni mondjuk.)
Akkor én lehet, biokémiailag nem vagyok rendben. :D
Amiről te beszélsz (családorientáltság nőként) tényleg már szélsőségesnek tudható be.
Mondjuk neten láttam már kifigurázó videót, amiben mondjuk egy nőtől ellopnak valamit, vagy elejt valamit, egy férfi segítségére sietne, de a nő azt mondja, hogy "párom van".
Csak nem pakol ki minket a bloggazda. :D a blogbejegyzésedet meg olvasom. :)
F.M.J. · http://magan-galaxis.blog.hu/ 2025.01.16. 19:59:36
"Gyerekekkel szokás azt a gügyögő hangú beszéd."
- Nos ezzel eléggé elszomorítottál. Kénytelen vagyok kissé érdesen fogalmazni, mert ez még így is finom és elegáns ahhoz képest amit gondolok. Szóval. Ha a fenti mondatod egy általános jelenség lenne, akkor soha egyetlen gyerek sem tanulna meg a szó hagyományos értelmében beszélni. Azért van, mert a gyerekek úgy tanulnak beszélni, hogy megpróbálják leutánozni a nagyok hangformázását, és lassan a kiejtett szavakhoz hozzátársítják a jelentéseket is, megfigyelési alapon. CSAK A HÜLYÉK GÜGYÖGNEK A GYEREKNEK. Ha mindenki hülye lenne, és csak gögyögne, soha egyetlen gyerek se tanulna meg beszélni. Szerencsére vannak értelmes emberek is, akik normálisan beszélnek a gyekekekhez, így esélyt adva nekik, hogy ők is elsajátítsák a beszéd tudományát. Ha analógiát akarnék keresni, azt mondanám, hogy olyan, mintha egy kutyatulajdonos nem vezényszavakat tanítana az ebének, hanem ugatna neki. Szegény kutya nem értené, hogy a gazdinak mi a fene baja van, ellenben soha semmit se csinálna meg, mert a gazdi nem kutyául beszél, csak vakog, mert nem tud kutyául. A vezényszavakhoz tud társítani elvárásokat, és attól függetlenül, hogy beszédre képtenen, még megérti, hogy mit kell csinálnia. Az értelmetlen hangok visszautánzása nem vezet semmire.
"Akkor én lehet, biokémiailag nem vagyok rendben. :D "
- Értem. Kicsit vonatkoztassunk el. Ha elromlik a látásod, akkor elmégy szemüveget csináltatni, vagy arra is biggyesztesz egy emojit, és inkább nekimégy a falnak? Ha szúró fájdalmat éreznél az oldaladban, mert begyulladt a vakbeled, akkor elmégy a dokihoz, vagy arra is biggyesztesz egy emojit, és megvárod, míg perforálódik mert akkor már úgy is mindegy? Csak azért kérdem, mert ha bármi módon szembejön a valóság, és az számodra kedvezőtlen, akkor csak abban az esetben próbálsz tenni ellene, ha fáj is, vagy olykor elég a józan natúr realitás?
"Amiről te beszélsz (családorientáltság nőként) tényleg már szélsőségesnek tudható be."
- Ezt is át kellene venni egy kicsit. Tegyük fel, hogy mindenki ilyen modernül gondolkodik, és senki sem "szélsőséges", akkor ki fogja ennek a sok modern embernek megsütni úgy 30-40 év múlva azt a kenyeret, amit a nyugdíjából vásárolna a szupermarketben? Na nem mintha lenne szupermarket, mert ugye oda is kellenének alkalmazottak, de mivel abban a csodálatos világban senki sem lenne "szélsőséges", így nem lenne az sem, aki megcsinálja, megszülje, felnevelje, kitaníttatja azokat az embereket, akik tovább működtetik a világot, ha a modern, cseppet sem "szélsőséges" emberek már koruk okán képtelenek lesznek.
Nem ez egyáltalán nem szélsőséges, ez a normális. Az a szélsőséges, aki függetlenül attól, hogy ő maga akar-e családot, nem rendelkezeik annyi józan megfontolással, hogy azok nélkül az emberek nélkül, akik számára a család egy egyetemes érték, nem lenne meg a feltétele a puszta létnek sem, egy urbanizált környezethez szokott gyermektelen önmegvalósítónak. Nagyon nagy probléma, hogy a modern ember a valóságot sosem a normalitáshoz méri, hanem a jelenlegit megelőző trendekhez. Ebből adódóan aztán hibát hibára halmoz. A normalitás az, ha a társadalom létszáma stagnál, és van folyamatosság. Kényelmesen belefér, hogy egyiknek sok gyereke van, a másiknak meg akár egy se, de mindig tudni kell, hogy átlagban meg kell lennie a generációk közötti átmenetnek.
Onnan lehet tudni, hogy a normalitás, mint felfogás kipusztulóban van, hogy nincs általános tisztelete a gyereknevelésnek, pedig azt még egy hülye bölcsészpótlék is felfoghatja, hogy ő sem él örökké, és szüksége lesz előbb-utóbb a nálánál egy-két generációval fiatalabbakra. Amikor az ilyen nyomorult még fiatal, és fennen hirdeti a gyermektelenség szabadságát, ezzel azokat alázza, akik épp azt a következő generációt nevelik, akik majd a pelenkáját cserélik a szocotthonban, merthogy család róla szükség szerűen nem gondoskodik. Nékülük éhezve fulladna a saját mocskába. Nem könnyű téma erről beszélni, de mindenképp szükséges. Sokkal több társadalmi megbecsülést érdemelnének az anyák.
Nightfallivy 2025.01.16. 21:18:03
Vagy... amikor rendesen beszél valaki a gyerekhez, csak hallatszódik, hogy mégis, gyerekhez beszél.
A szélsőséges gondolatot pedig erre a mondatrészedre szántam:
" a nők családorientációját meg történelmi csökevénynek". Szóval szerintem nem "történelmi csökevény" a családorientáltság.
Abba, hogy én miért nem érzem azt, hogy gyereket KELL és kötelességem szülni, talán jobb, ha nem megyünk bele mélyebben. Ilyenkor azt érzem, hogy amiért nőnek születtem, hiába nem akarok valamit, akkor is úgy kell cselekedni, ahogy elvárják tőlem és teljesen rendben van, ha a férfias dolgokat 51222 km-ről kerülöm, hiszen nekem szülni kell és főzni, mosni, takarítani.
Vitát nem szeretnék ez ügyben se. Alapból rosszul érint, amikor valaki születik valamelyik nembe és akkor elvárják, hogy a születési neme miatt mondjuk értsen a kocsikhoz (ha férfi), ha meg nő, akkor meg nagy ívben kerülje a férfiasnak mondott dolgokat és csak a nőiesnek mondott témák érdekeljék.
...és szerintem ebben a témában te is maradsz az álláspontodnál, meg én is. Mondjuk én nem fogom mondjuk holnap felcsináltatni magam, meg egyik pillanatról a másikra élni-halni a gyerektémáért, meg beiratkozni óvónő képzésre. Ugyanígy te se fogod az álláspontodat megváltoztatni és számodra ellentétes dolgokba belevágni. Szóval béke.
Szerintem szülni nem azért kell, hogy legyen, aki viselje az ember gondját idős korban. Hogy esne a gyereknek, ha ezt mondanák neki: "Azért szültelek, hogy idős koromban gondozzál!"?
Abban meg egyetértek, hogy több társadalmi megbecsülés illetné az anyákat.
(Meg a tanárokat, meg az ápolókat, ha már itt tartunk...meg azokat is, akik otthon ápolnak egy családtagot.) Mondhatjuk, hogy több fizetést is érdemelnének.
F.M.J. · http://magan-galaxis.blog.hu/ 2025.01.17. 20:41:04
"azt gondolom, hogy gyerekekhez így is kell beszélni"
- Szerintem kár ezen rugózni, Nekem van négy felnőtt diplomás gyerekem, és ugyan ennyi unokám. Neked evvel ellentétben ha jól sejtem legfeljebb elképzeléseid. Tehát én tudom miről beszélek, te viszont nem rendelkezel saját tapasztalatokkal. Majd ha lesz gyereked, és látod, ahogy próbálja utánozni, ahogy beszélsz hozzá, rá fogsz jönni, hogy nem akarsz belőle hülyegyereket csinálni, tehát nem gügyögsz majd neki, hanem jól artikuláltan fogsz hozzá szólni, hogy tisztán értse a szavaidat. Akkor is, ha kora okán ez még épp nyilvánvalóan lehetetlen.
"Szóval szerintem nem "történelmi csökevény" a családorientáltság."
- OK. Félreérthetően fogalmaztál. Én is csodálkoztam.
"gyereket KELL és kötelességem szülni"
- Ha egy nőben erre nincs késztetés, jobb ha nem csinálja. Ebben a történetben ugyanis nem a nő a fontos, hanem a gyerek. Ha az anya nincs ráhangolódva a nevelésre, akkor nagy valószínűséggel nem is csinálja jól.
"amiért nőnek születtem, hiába nem akarok valamit, akkor is úgy kell cselekedni"
- Ez talán ebben az emancifasizálódott világban nem tűnik fel, de egy férfinek ugyan úgy megvannak a természetes férfiségből adódó kötelességei. Az már más kérdés, hogy egy férfi nem panaszkodik. Aki meg igen, az csak egy emberi hím és nem férfi. Attól, hogy valaki nem nyüszít, még lehetnek fájdalmai. Egyre gyakrabban találkozom azzal a jelenséggel, hogy míg a nők elpanaszolják a problémáikat, tehát köztudottá válnak, addig a férfiak hasonlóan komoly problémáiró említés se hallható. Na persze van néhány panaszláda, de azok közmegegyezéssel anyámasszony katonái. Ez a történet így kerek.
"nekem szülni kell és főzni, mosni, takarítani"
- Vicces kis sztereotipiák. A helyzet az, hogy ha egy férfi a nőtlenséget választja, akkor ezeket maga is elvégzi. Főz, mert éhes, mos, mert a ruha elszennyeződik, és természetesen takarít is, mert nem akar disznóólban élni. Tehát amit egy férfi nem tud, az a szülés. Az egész lózung azon a tévhiten alapszik, hogy ezek női munkák, tehát degradálóak. A valóság meg az, hogy azért a nők végzik, mert ők vannak otthon a gyerekkel. A gyereknek szüksége van a folyamatos felügyeletre, de ez nem jelent folyamatos tevékenységet is. Na és egy család mindennapjaiból milyen tevékenységeket lehet otthon elvégezni? Igen, a házimunkát. Nem azért, mert az női munka, hanem azért, mert a nő van otthon a gyerekkel abból a sajátos helyzetből adódóan, hogy ő tud szülni. A kör bezárult, és egyszerű mint a faék, csak nem kell kiforgatni.
"szülni nem azért kell, hogy legyen, aki viselje az ember gondját idős korban"
- Ezzel egyetértek,. csakhogy van annak egy diszkrét bája, hogy csak olyanok értik a gyerekek valódi jelentőségét, akiknek van, akiknek meg nincs, azoknak olyan érveket kell mondani, amit vélhetőleg megértenek. A dologi és anyagi összefüggések ilyenek. A valódi családi értékek megismeréséhez családra van szükség, mert elmondani nem lehet.
"több társadalmi megbecsülés illetné az anyákat"
- Nagy igazság. Szinte sehol sem kerül szóba, de érdemes elgondolkodni, egy emberi élet feladatain. Nem azokról beszélek, amikről paragrafusok szólnak, hanem a természetes feladatokról. Én személy szerint egyáltalán nem tartom jó ötletnek, hogy gyereke legyen olyannak, akinek ez nem tartozik az elsődleges prioritásai közé. Azt viszont tudni kell, hogy átlagosan úgy 40 évet dolgozunk, a többit gyerekeskedjük és nyugdíjban töltjük. Ugyan úgy, ahogy szükségünk van az életünk elején az aktív felnőttekre, szükségünk van rájuk az életünk utolsó szakaszában is. Ebből adódóan eleve erkölcsi kötelessége egy embernek, hogy valamilyen módon hozzájáruljon a társadalom működéséhez. Akinek van utódja, az már eleve megtette, hiszen gondoskodott olyanokról, akik előállítják a szükségleteket, ha ő már nem képes rá. Az sem baj, ha valaki gyermektelen, de felvbetődik a kérdés, hogy ő mit tesz az asztalra, ugyanis egy szülő a jövedelmét, a törődését, a szabadidejét az egész életét a gyerekei szolgálatába állítja, míg a gyerektelen magára fordítja. Ebben a kontextusban vajon igazságos-e ez így? Fel sem merül a kérdés, ha az illető felfedező, kutató, akármi, ami emberiségi szempontból tesz hozzá valami jelentőset a világhoz, de a többiről mi legyen a véleménye egy olyannak, aki meghozta a maga áldozatait, de azt látja, hogy mások ezt nem teszik meg, ellenben élvezik az ő munkájának az eredményeit? Ez nem anyagi kérdés. Ami nincs, azt bármennyiért se lehet megvenni. Ezért (is) fontos, hogy legyenek gyerekek.
Nightfallivy 2025.01.18. 00:51:38
Amúgy...egy kommentedet úgy néz ki, kihagytam. (Amikor dupla kommentet küldtél...szóval most pótolom.)
Igazad lehet abban, hogy nem akarom azt a bizonyos kalauz munkát. Önbizalmat meg fejleszteni kell, de az se egyik pillanatról a másikra lesz látható.
Én ezt a tanmesét a medvével, meg a gázrezsóval ismerem.
Horoszkópban nem hiszek, igaz ez annyira lényegtelen dolog.
A svédasztalos hasonlat tetszik...meg az az operátori menüs is.
Volt alkalmam arra, hogy mondjuk pelenkázzak, esetleg etessek. Jól sejted, nincs gyerekem és te 4 gyerekkel, meg ugyanennyi unokával beljebb vagy a gyerektémában, mint én.
Akkor ebben egyetértünk, hogy ha valakiben nincs késztetés, akkor inkább hanyagolja a gyerekvállalást.
Azért az is jó lenne, ha férfiaknak is lehetne nyíltabban mondjuk érzelmeikről beszélni, ne pedig úgymond tabu legyen.
Mondjuk az se jó hozzáállás, miszerint "egy férfi nem sír" és mondjuk ezt egy fiúnak mondjuk, akinek éppen fáj valamije és azért sír.
Vicces sztereotípiák...Meglehet, viszont én a nemem miatt ezeket megkaptam úgy-ahogy. Suliban egy tantárgyból nem lehettem 5d, mert lány vagyok és hát fiús tantárgyról volt szó.
Mástól megkaptam a gazellás kijelentést.
Két helyről meg azért utasítottak el, mert nőnek születtem...sőt, lehet 3 helyről. Volt egy negyedik hely, de ott érthető volt, miért nem én vagyok a kiválasztott személy.
Ui: nem kőművesnek, vagyonőrnek, meg ilyeneknek mentem volna.
Ui2: nem is a fővárosban történtek ezek és nem is mostanság.
Ha belegondolunk, akkor igen, egy egyedül élő férfi is megcsinálja a takarítást, stb-t, akárhogy nőiesnek tartja.
Számomra tervek közt van, hogy segítsek másoknak, többek közt. De még ha meg is valósul ez, akkor se leszek Nobel-díjas, se rák-ellenszer feltaláló.
Érdekelne a véleményed, azzal kapcsolatban, hogy az elkövetkezendő generációnak/generációknak milyen élete lesz? Mert ugye télen annyira hó nincsen, ahogy kéne, nyáron gyakrabban vannak hőhullámok és aszályok, meg a talajvízszint is csökkent?
Jut eszembe, néha nézek szegény sorsú családokról videókat. Nem egyszer ott a komment a videó alatt, hogy ilyen szegénységbe minek szülnek ennyi gyereket?
F.M.J. · http://magan-galaxis.blog.hu/ 2025.01.18. 10:10:03
"nem akarom azt a bizonyos kalauz munkát"
- Helyes, és vedd ezt szimbolikának is! Semmilyen olyan munkát nem akarsz, ahol random emberekkel kell érintkezned, pl.: pizzafutár, termékértékesítő, providentügynök.
Intermission: "Horoszkópban nem hiszek"
- Helyes. Ajánlok egy jó szórakozást. Olvass olyan horoszkópot, amit a múltban írtak a közelmúltra! Nagyon szórakoztató.
"Volt alkalmam arra, hogy mondjuk pelenkázzak, esetleg etessek"
- Amikor egy macska átszalad előttem az úton, és nem elég gyors, akkor lelkiismeretfurdalás nélkül áthajtok rajta, mert egy ostoba állat kedvéért nem fogom kockáctatni a testi épségem egy félrerántott kormánnyal. Engem hazavárnak. Evvel ellentétben a saját macskám kedvéért már nyomtam satuféket. Abból nem érdemes következtetéseket levonni a gyereknevelésről, hogy kipróbáltál technikai mozzanatokat, mert nincs meg hozzá az érzelmi háttér.
Férfikönnyek bekezdéshez. Nem szándékoztam ebbe mélyebben belemenni, mert én sem nyüszítek a problémáimtól, de úgy látom nem érted az összefüggéseket. Elsősorban meg kell jegyezni, hogy a "férfi" az egy minőségmegjelölés. Egy fejlődési folyamat vége, de manapság nem minden hím éri el. Ez egy degradációs folyamat eredménye, de ez van. Namost, az amelyik eléri ezt, az támasza a családjának minden téren. Tehát nem egy nyafogó puha pöcs, hanem egy stabil pont, egy megkérdőjelezhetetlen nimbusz, amire támaszkodni lehet. Ezt a nők is tudják, és nem is várják, hogy a férjük panaszkodjon. Nem azért tesznek a párjuk kedvére, mert az elvárja, hanem mert tudják, hogy a férfi lét sem könnyebb egy cseppet sem, mint a női, csak egészen más. A férje az, akire mindig számíthat, és ezt szemelőtt tartja. Az amit a jelek szerint te is gondolsz a témáról, egy eltorzult világlátás eredménye. Nem te tehetsz róla, ezt kaptad a környezetedtől készen, de felejtsd el. Nem életszerű, nem természetes, nem hasznos. Ez egy társadalomromboló megközelítés. Egy férfi nem sír, mert ő az, akire támaszkodni lehet sírás közben. A férfi csak elviseli a fájdalmát, de nem önti a társára, mert nem akarja vele terhelni. Talán ezért is élnek kevesebbet, mint a nők, de mindenkinek van keresztje.
Kirekesztési témakör. Te a nemedből adódó sérelmeket veszed észre, mert ezek érintenek közelebbről. A férfiak általában nem szokták különösebben keresni a nőies munkákat, aki meg igen, az a nőket nemigen keresi (...), ezért nem feltűnő a hasonló eset, de attól még előfordul. Vannak olyanok, akiket azért rekesztenek ki, mert beszédhibásak, másokat meg mert tikkelnek, szóval lehet sokáig sorolni. Mindenkit értek már negatív tapasztalatok a személyéhez kapcsolódó tulajdonságok miatt, és ha a fejünk tetejére állunk, akkor sem tudunk olyan világot teremteni, ahol ez a jelenség ne mlétezik. De azért már nem élünk a középkorban. Van szabad költözködési jog, ha valaki valamit nagyon akar, és nem kaphatja meg "A" helyen, hozzájuthat "B"-ben. az a kérdés, mogy melyik fontosabb számára. A hely, vagy a cél.
"egyedül élő férfi is megcsinálja a takarítást, stb-t, akárhogy nőiesnek tartja"
- Hibás megközelítés. Azért csinálja mert igénye van rá. Mondjuk találkoztam már vállalhatatlanul retkes nővel is, szóval az igény sem nemiségi kérdés. Mint korábban említettem, az élet tennivalóinak leosztása nagyrészben kényelmi kérdés, és nem nemiségi. Sokkal jobb mindenkinek, ha én vágom a fát, és a feleségem mosogat, mint fordítva. Aki már dolgozott láncfűrésszel meg fejszével, az ezt nem vitatja. Így van tüzelő, van tiszta edény, és nincs sebesülés. Más leosztásnál ez nem ennyire egyértelmű. Evvel együtt szoktam főzni, sőt, ha sokan összejövünk, akkor kizárólag én főzők. Ja igen, heggeszteni, és építkezni is én szoktam, de a teregetés, meg porszívózás nem tartozik a dolgaim közé. Ez anatómiára támaszkodó leosztás, és nem a nemiség a lényeg, hanem az, hogy ki tud adott feladatot könnyebben elvégezni. A kész, jöhetnek a fakultatív programok. Mégiscsak jobb a szabadidőt ágyban tölteni, mint a sürgősségin. :)
"az elkövetkezendő generációnak/generációknak milyen élete lesz?"
- Ezen már sokat gondolkodtam, posztot is írtam a témában többet is, most csak összegezve. Az ember kreatív, alkalmazkodóképes lény. Vannak olyan egyedei, akik probléma nélkül fognak túlélni. Viszont ketté fog szakadni a társadalom. Lesznek az egyre elkeseredettebb, tehetetlenebb, frusztráltabb és agresszívebb hordák. Igen, a városokból fognak kirajzani, de van már belőlük sok vidéken is. Nos ők ki fognak pusztulni, mert aki képes magának életkörülményeket biztosítani, az képes lesz megvédeni is, szóval a következtetésre magad is rájöhetsz. A tanyasiak talán észre sem fogják venni az összeomlást. A falusiak tekineteében megoszlik ez a dolog nagyon sok körülmény függvényében. Az agglomerációs falvak tudati szinten városok, szóval game over, technikailag az időben észbekapóknak esetleg esély, de adott környezetben kivitelezhetetlen. Az agrár jellegű berendezkedésű falvak nagyobbrészt esélyesek, de elég sok belső feszültséggel.
F.M.J. · http://magan-galaxis.blog.hu/ 2025.01.18. 10:47:44
"néha nézek szegény sorsú családokról videókat. Nem egyszer ott a komment a videó alatt, hogy ilyen szegénységbe minek szülnek ennyi gyereket?"
- Érdemes ezt is objektíven megközelíteni, és legalább két irányból. Amikor én voltam gyerek, akkor a társadalmi ámuldozás a négygombos kvarcóra, és a kockalada tulajdonosokat illette. A középosztály trabanttal, meg skodával járt, a csórók meg biciklivel.
A mai szegény sorsú emberek okostelefonon panaszkodnak, laposTV-t néznek, és kettesgolffal járnak. Tehát a "szegény sorsú" mindig azt jelenti, hogy csóróbb az átlagnál, és nem azt, hogy valóban szegény lenne. Az ő életkörülményeik megfelelnek, vagy jobbak a 20 évvel ezelőtti felső középosztálybeliekéhez képest, csupán megváltozott a vagyoni környezet. Ide kell még jegyezni, hogy mennyire van értelme a "szegénysorsúak" sajnálatának. Mindig minden társadalom rétegződik. Ha a legcsóróbbakat kiveszed, és elszállítod örök nyaralásra a riviéréra, akkor a felettül lévők lesznek a csórók. Lehet ezt játszani sokáig, és a végén a milliárdosok lesznek a csórók. Szerintem ez egy meddő demagógia. Sokkal érdekesebb nem anyagi alapon, hanem felfogásban megközelíteni. Azok a "szegény sorsúak" túlnyomó részt koszosak, isznak, dohányoznak, szóval elég szépen tesznek azért, hogy ott is maradjanak, ahol vannak. Nem a társadalom feladata, hogy kitakarítsa a házát, hogy kihúzza a kerítése mellett növő embermagasságú gazt, hogy felásson egy darabkát a kertjéből, és próbáljon gondoskodni magának friss zöldségekről, szóval ezeket nem sajnálni kell, hanem cselédsorba vetni, ahol minden nap megkapja a feladatát is, meg az ellátmányát is. Egyszerűen mentálisan alkalmatlanok a társadalomban való létre. Nyaktól felfelé rövidnadrágosak.
Másik megközelítés, a csóróság/gyerekszám reláció. Nem kell ezen sem csodálkozni. természetes biológiai reakció, hogy ha az utódok léte, egészsége, testi épsége meggyőződésesen veszélyben van, akkor sokat csinálnak, hogy legyen túlélő. Minél "fejlettebb" egy társadalom, ez a természetes ösztön annál inkább háttérbe szorul. Erre persze rátesznek a lózungok is, és így eljutunk a kihalásig. Arra gondoltál már, hogy ha egy társadalom családonként csak egy gyereket vállal, és azt sem a természetes idejében, a húszas évek közepén, hanem divatosan harminc után, akkor két generáció alatt negyedelődik a létszám, és még a nyugdíjasaikról sem lesznek képesek gondoskodni. Sem anyagilag, sem tevőlegesen. Ezért lenne fontos, hogy a csórósággal szemben ne anyagi támogatással, hanem művelődéssel, a modern gyerektelenségi hullámokat meg józan megfontolásokkal kontrolláljuk. Mondhatnánk, hogy akkor legyen sok gyereke, aki akar, más meg tatsa magát távol, ha akarja, de ugye a genetika egy akaratos dolog. Ha mindig ugyan azok a családok adják a szaporulatot, akkor jelentkezik egyfajta palackhatás, aminek az a lényege, hogy a genetikai sokszínűség lecsökken, tehát egyre több lesz az ebből adódó fejlődési rendellenesség. Ide hoznám még azokat a nőket, akiknél idővel csak előkerül a babázási hajlam, és úgy a nyegyívenes évei elején mégiscsak szeretnének utódot. Nagyon megnő a terhesség alatti, a szüléskori, a gyerek fejlődési anomáliáinak lehetősége, és evvel erősíti a gyerektelenség vízióját, pedig csupán ő maga tehet a problémáiról. Persze mindig sokkal egyszerűbb másokat hibáztatni, és azzal az is mindig egyetért, akinek épp a panasz szól, meg ameddig szól.
Nightfallivy 2025.01.18. 14:01:01
Vagy nemrég néztem olyant, hogy a gyereknek az az álma, hogy játékbabát kapjon.
...és valóban, amit írsz. Van rétegződés. Erről jut eszembe, hogy egyszer valahol (nem tudom hol) valaki megosztott egy fogalmat: hedonikus adaptáció.
Nem nagyon olvastam még utána, de annyiról van/lehet szó, hogy valamire vágyik az ember, megkapja, utána vágyik még többre.
Pizzafutár nem is tudnék lenni, hisz nincs kocsi/jogsi. :D Igaz, biciklivel is lehet futárkodni. De végiggondolva, az se nagyon tetszene nekem.
Abban igazad van, hogy ez a "mit várnak el a nőktől" felfogást a környezetemtől kaphattam.
Igen, a sérelmes dolgokat veszem észre nőként. Nem vagyok csinos, fogynom is kéne, szóval előnyöket én nem nagyon látom. Esetleg azt, hogy nem várják el tőlem, hogy egyedül dögnehéz dolgokat elbírjak. Vagy nem kell szégyenkeznem, ha nem értek a kocsikhoz, vagy ha nem értek a focihoz.
Viszont volt, amikor a családban segítenem kellett ajtót vinni, vagy nekem kellett vágni a fát. De nálam hatékonyabban tudja (gyorsabban, nagyobb erőkifejtéssel) elvégezni a favágást az a férfi, akinek van megfelelő izomzata.
Én pont beszédhibás vagyok. Jártam logopédushoz, nem szüntette meg teljesen. Annó nem tudtam több betűt kimondani. Na, ez lett leredukálva egy darab betűre.
". Igen, a városokból fognak kirajzani, de van már belőlük sok vidéken is. Nos ők ki fognak pusztulni, mert aki képes magának életkörülményeket biztosítani, az képes lesz megvédeni is":
Na igen. Ide is jól elkél a férfi, erős kéz.
Meg erről az egész témáról több film, könyv született. Érdekesek az ezekben megteremtett-kitalált világok, noha ez csak addig érdekes, ameddig az embernek nem kell benne élnie kötelezően.
Néha felmerül bennem egy gondolat, hogy ha összeomlik a társadalom, és veszélyben lesz a gyógyszeres ellátás is, akkor azoknak kb. annyi, akiknek napi szinten kell gyógyszert szedniük... Ha szembetegség miatt kell neki gyógyszer, akkor csak idő kérdése, míg megvakul.
Vagy ha állandóan dialízisre kell járnia, akkor már csak napjai vannak hátra.
Vagy ha magas vérnyomásra szed gyógyszert, csak idő kérdése, hogy gyógyszer nélkül mikor esik össze, mondjuk stroke miatt.
Vagy aki megszületik kezelendő gerincbetegséggel (műteni kell a görbületet mondjuk), annak milyen a túlélési esélye?
Ez is arra sarkallhatja az embert, hogy próbáljon egészségesen élni, hogy ne kelljen a későbbiekben napi rendszerességgel gyógyszert szednie. (De nyilván mindent így se tud kivédeni, főleg nem azokat, amik ugye veleszületett dolgok)
Ez kicsit hasonló ahhoz, amikor én egyszer azt mondtam, hogy azért se legyen valaki alkoholbeteg, mert akkor nem kaphat új májat. Kiröhögtek. És nem a korosztályomnak mondtam akkor (nem tudom, már mikor mondtam ezt, lehet már fősuli környékén voltam), nem is a fiatalabbaknak, hanem szülőmkorabeli felnőttnek.
Akkor úgy tudtam, hogy aki alkoholista életmód miatt elissza a máját, tehát tönkreteszi, az nem kaphat új májat, mert ugye akkor azt is tönkrevágja. Szóval, a nemivás mellett szólhat ez a jövőre mutató nézet is, mert ha tönkrevágja a máját az ivással, hát game over.
Most kicsit kutakodtam...
egeszsegvonal.gov.hu/m/1740-majtranszplantacio.html
Itt az ellenjavallatt közt szerepel az mondjuk, hogy:
"ha a beteg kórelőzményében drog / túlzott alkoholfogyasztás szerepel"
F.M.J. · http://magan-galaxis.blog.hu/ 2025.01.18. 20:01:24
"Volt valami videó, amiben szerepelt az is, hogy egy ember fűtetlen szobában él."
- OK. volt a szobának kéménye? Csak azért kérdezem, mert ha volt, akkor egy normális ember épített volna egy téglakályhát (divatosan tömegkályhát), vagy szerzett volna egy haszálaton kívüli sparheltet, és máris nem fázik. Én azért nem vagyok széplélek, mert voltam nagyon kilátástalan helyzetben, de egészen más megoldási ötleteim voltak mint a "szegény sorsúaknak" szoktak lenni. Talán nem véletlen, hogy a jövőnk sem hasonlóan alakult. Ha van időd ezt is ajánlom: magan-galaxis.blog.hu/2025/01/03/lehet_az_ugy_hogy_sehogyan_sincs
"a gyereknek az az álma, hogy játékbabát kapjon"
- Színház az egész világ. Minden, de tényleg minden gyerek ingyen kap étkezést , meg tankönyvet, és természetesen igény esetén egyébb felszerelést is. Mégis mi kellene még hogy az a gyerek kaphasson egy babát? Talán nem kellene elinni az árát? A bezzegazénidőmben a szüleimnek meg kellett venni még az ellenőrzőkönyvet is, pedig akkor tombolt a minenki boldogságát szavatoló szocializmus. Az a baj a mindenszarizmussal, hogy nem állja ki a valság próbáját.
"valamire vágyik az ember, megkapja, utána vágyik még többre"
- Ez a modernitás. Nem tudja mit akar, de legyen több, és ha nem, akkor a kormány a hibás. Igazi bullshit. Egy ismerősöm fogalmazta meg nagyon találóan. Ha a következő fél században egyetlen hülye sem születne, akkor is el lennénk látva a szükséges mennyiséggel.
"biciklivel is lehet futárkodni"
- Azt hiszem, nem értettél. Teljesen mindegy, hogy a technikai feltételek adottak-e, személyedben vagy alkalmatlan ezeknek a munkáknak az elvégzésére. Erre utaltam, amikor a szimbolikát citáltam.
"ha összeomlik a társadalom, és veszélyben lesz a gyógyszeres ellátás is, akkor azoknak kb. annyi, akiknek napi szinten kell gyógyszert szedniük..."
- Igen, ez lesz a sajnálatos humanitárius katasztrófa. Talán az eddigiekből kiindulva furcsa, de ez számomra is megrázó, ellentétben a városiasodott, kényelemért élhetetlenné vált urbanizált hibrid hordákkal szemben. Nekik saját választásuk az életképtelenség. Egy csepp könnyet sem tudnék hullatni a pusztulásukért, mert minden fórumon próbálom átadni, hogy mindenkinek csak annyi juss jár, amennyit elő tud állatani. Egy vidéki környezetben ez ma is egyértelmű. Lehet cserélni tojást cipőre, kenyeret húsra, de mit ér egy összeomlás után a műköröm, a hajfestés, a kutyakozmetika, meg a mentálhigiénés tanácsadás? Hol vannak a reális értékek?
"arra sarkallhatja az embert, hogy próbáljon egészségesen éln"
- Nem kell feltalálni a spanyolviaszt. Ki kell költözni vidékre. Tvisztergép helyet lehet kaszálni, kardioedzés helyett ott a fafűrészelés vagy a kertásás. Kell füvet nyírni, gyomtalanítani, palántázni, kell metszeni és kötözni, kell betakarítani, és természetesen tartósítani is. Ha összeszámoljuk, épp megvan a szükséges napi mozgás a szabad levegőn. Nem az a természetes, hogy az ember konditerembe jár egy kipufogófüstös városban, hanem ha előállítja a léte feltételeit. Egészséges is, meg hasznos is. Persze mindezt csak egy elmaradott vidéki hiszi így, a felvilágosult városiak másként gondolják.
"aki alkoholista életmód miatt elissza a máját, tehát tönkreteszi, az nem kaphat új májat, mert ugye akkor azt is tönkrevágja"
- Ezek a normalitás hangjai. Ha valaki elég szerencsés ahhoz, hogy egy olyan világban élhet, hogy az elivott mája helyett kaphat másikat, az legyen annyira hálás, hogy az újat már ne tegye tönkre. A náci jelzőt még senki sem sütötte rád? Pedig a normalitásnak ilyen jelzők járnak manapság.
Nightfallivy 2025.01.18. 23:13:43
Nálunk is az ellenőrzőt meg kellett venni.
A futárkodásról... igazából szerintem sokan mondanák, hogy én erre se, arra se vagyok alkalmas. Tegyük fel, tényleg nem vagyok alkalmas futárkodásra. (Nem vitatom a nézetedet, a te szemszögedből úgy látszik, hogy nem vagyok alkalmas rá. Aztán lehet, de nem biztos, hogy kiderülne ellenkezője. De ezt csak akkor tudnánk meg, ha ténylegesen beállnék futárnak. Ami meg szerintem közeljövőben nem fog megtörténni.)
Ha mindenkinek a véleményét összegyűjteném (és ha kikérdezném ez ügyben), szerintem elég tág lenne annak a köre, hogy én mire nem vagyok alkalmas szerintük. Aztán ott állnék munka nélkül, merthogy ne menjek operátornak, ne menjek raktárosnak, ne menjek informatikai területre, ne menjek tanárnak, ne menjek postásnak, ne menjek sehova se...
Volt, aki szerint százalékoltassam le magam, de akkor nagy eséllyel ugye kellene valaki, aki eltart. Ez meg magával hozhatja azt, hogy én attól a valakitől függnék, folyamatosan.
Talán ismét visszakanyarodunk az önbizalomra, amiből nekem hiány van és lehet, hogy egy adott valamire alkalmas lennék (meg tudnám csinálni), mégse én leszek a kiválasztott személy, mert ugye meg kell mutatni, hogy én vagyok az ideális jelölt.
Pénteken voltam interjún. Nagy eséllyel nem sikerült, de nem ez a lényeg. Hazamentem, aztán valamikor felhívnak. Nem ismertem fel a telefonszámot, bemondtam a nevemet, de a vonal túlsó oldalán az illető teljesen más keresztnevet kérdezett. Amiért a keresztnév nem egyezett, elnézést kérve letette a telefont. Ezt a szintet talán én is meg tudnám ugrani, felhivosgatni sorban az álláslehetőségre megfelelő jelölteket, időpontokat egyeztetni, felírni naptárba vagy felvezetni Excel-be, vagy esetleg ráírni a kinyomtatott önéletrajzra...
Nem furcsa, hogy számodra megrázó ez a gondolat. (Gyógyszeres ellátás hiánya, ha összeomlik társadalom/egyéb,erre gondolok.)
Valóban, egy összeomlás világban nem a műköröm, meg a hasonlók lesznek a keresett értékek, hanem mondjuk a cipészét, házépítés...
Ezt a jelzőt nem sütötték rám. Lehet csúnyán hangzik, de szerintem nem én vagyok az ideális anyatípus, akinek érdemes gyereket szülnie. Itt most nem arra gondolok, hogy mennyire tudnék gondoskodni a gyerekről, hanem arról, hogy milyen genetikát kapna. Nem akarom a családi jellemzőimet kiteregetni (egészségügyi állapot, betegségre való hajlam), csak meglátásom szerint én nem feltétlen hoznék létre olyan utódot, aki makkegészségesen születik meg.
(Van olyan betegség, ami mindkét családi ágat érinti, tehát anyai ÉS apai családfában is jelen volt, aztán nagy eséllyel nekem is vannak egészségügyi gondjaim, amit most nem teregetnék ki és gondolom, öröklés révén az utód is kaphat belőle. )
Aztán mindehhez hozzávesszük azt a nézetet, miszerint az a generáció, amibe én tartozom, az már rosszabbul él, mint az előző (lakhatás kérdése), az elkövetkezendő generációk talán még rosszabb körülmények közt élhetnek majd (felmelegedés, szárazság miatt mondjuk).
Persze lehet, hogy a kórelőzmények(családi öröklés témaköre) ellenére egészséges utód születne, de akkor belép az a kérdés, hogy milyen világba kerül?
F.M.J. · http://magan-galaxis.blog.hu/ 2025.01.19. 15:09:30
Alkalmassági kérdéskör. Szerintem rosszul értelmeztél néhány mondatot. Nem a szellemi képességeidet vontam kétségbe, és még csak nem is a munkavégzés elvi módját. Én a személyedhez kötődő testi és mentális adottságaid miatt mondom, hogy nem neked való a random emberekkel való kontakttal járó munka. A nem random lehet jó. Ha mondjuk gyógyszerügynök lennél, aki orvosokkal találkozik, vagy mondjuk cégen belüli dokumentumközvetítő. A lényeg, hogy ha olyanokkal kell beszélned, akik eleve átestek valamilyen szűrőn, akkor nincs gond, csakhogy az ételfutár meg a jegyvizsgáló nem ilyen. Belédköthetnek, hogy nem elég meleg a pizza, vagy soká értél oda vele, meg előfordulhat nem túl szomjas hangoskodó társaság, akiket nyugalomra kellene tudni inteni egy vonaton. Én a valóságról beszélek. Természetesen van matematikai esélye, hogy szerencséd lesz, és csak bájos ügyfelekkel találkozol, de annak meg sokkal több, hogy nem. Felnőtt nő vagy, akkora gereblyébe lépsz bele önszántadból, és olyan vehemenciával, ahogyan csak akarsz, de hidd el, sokkal kisebb csorba esik az önbizalmadon, ha kihagyod ezeket a munkaköröket, mintha megtapasztalod, hogy miért kellett volna. Nekem mindegy, én szóltam.
"szerintem nem én vagyok az ideális anyatípus, akinek érdemes gyereket szülnie"
- Nem ismerek egyetlen jó anyát sem, aki magát ideálisnak tartaná. Talán azért, mert egy jó szülő szeretne minél jobb szülő lenni, és emiatt nincs róla meggyőződve, hogy eljutott odáig. Nekem ez is mindegy, nem az én problémám. Annyit talán, hogy van egy rokon "lány" aki negyven előtt pár órával épp most szaladgál fűhöz-fához, hogy mégiscsak szeretne babázni. Eddig vehemensen ellenállt, tökéletesen működő kapcsolatokat szakított meg, mert ő gyermektelen akart lenni. Most meg kétségbeesett. Töle már végighallgattam a közelmúltig az ide vonatkozó "érveket". Kicsit későn nőtt be a feje lágya, remélem nem túl későn. Olyasmi miatt kár aggódni, hogy tökéletesen egészséges lesz-e a gyerek, mert mióta van orvostudomány, és megszűnt a természetes kiválasztódás, senki sem tökéletesen egészséges, legfeljebb nem szokott betegeskedni. Ezek az "érvek" nagyon gyenge lábakon állnak. Inkább csak önámításnak jók, hogy ne kellejen belevágni egy ekkora kalandba. Mint mondtam, nekem mindegy, de olyasmiről alkotsz véleményt, amiről semmit sem tudsz. Nem tudod, hogy milyen, amikor a pár hónapos gyereked úgy vigyorog rád, hogy csak a fülében akad meg a szája széle, milyen amikor feláll, elkezd beszélni, szaladni, amikor először kapja el a labdát, szóval az élet csodájáról mond le, aki nem akar gyereket. A gyerek ellen szóló érvek olyanok, mintha valaki a szakácsművészet értelmetlenségéről értekezne, mert bár főzni nem tud, de látott már pofára esett vajaskenyeret.
"az a generáció, amibe én tartozom, az már rosszabbul él, mint az előző"
- Ezt az oltári marhaságot honnan veszed? A mostani fiatalok nagyságrendekkel jobb lehetőségeket kapnak, mint amilyen nekünk jutott. Ég és föld a kettő. Talán pont az az egyik probléma, hogy olyan könnyen lehet hozzájutni viszonylag komoly dolgokhoz - amikért a mi generációnk még vért izzadott -, hogy nem tudják értékelni. Az a töredéknyi erőfeszítés is világvégének tűnik, mert nincs tapasztalat arra vonatkozóan, hogy milyen amikor tényleg nehéz. Nekem állami támogatás nélkül kellett vennem egy ócska régi vályogházat, amibe én építettem egy szerény vizesblokkot. Évekig fizettem a részleteket, pontosan kiszámolt kiadásokkal, hogy a gyerekek fizetés előtt is tudjanak enni, manapság meg eret akarnak magukon vágni, ha nincs meg a legújabb kütyüjük. Megáll az ember esze, hogy miket gondol a korosztályod a korábbi korokról, meg a saját kilátásairól. Piszkosul el vagytok tévedve, az elképzeléseitek köszönőviszonyban sincsenek a valósággal. Nekünk messze nem voltak ilyen lehetőségeink. Meg kellene becsülnötök, hogy most vagytok fiatalok, és nem úgy 20-30 évvel ezelőtt.
"hogy milyen világba kerül"
- Amilyet a szüleik építenek neki. Nem oylan bonyolult. Két alapirányzat van. Az egyik a majomszeretet, aminek az a lényege, hogy a gyereknek mindent meg kell adni. Eredmény tekintetében elkényeztetett hülyegyerek várható, amire a szülei csak néznek, mert ők mindent megtettek, azt mégis... . A másik az életre készítő. Ebben az esetben a gyereket korának és fejlettségének megfelelően egyre több elvárással állítják szembe, tanítják mindenféle érdekes és adott esetben szükségessé váló dologra, na meg természetesen felelősségvállalásra. Na ezekre a gyerekekre később méltán lehetnek büszkék a szüleik, bár jelentősen több munkával jár. Egy életre felkészített fiatal felnőtt meg fog tudni állni a maga lábán. Nem kell támogatni, hogy ne halljon éhen. Majd megoldja a problémáit, mert képes lesz rá.
Nightfallivy 2025.01.19. 20:56:43
Mondjuk nekem elég nehéz lesz házat/lakást venni, kivéve, ha falun veszek. De onnan hogy járok be dolgozni, ha nincs jogsim, kocsim? Nekem se fog járni állami támogatás, ha veszek bármiféle épületet. A hitelhez önerő kell.
A legújabb kütyü engem nem nagyon érdekel. A laptopom 2016 előtti laptop, az első okostelefonom meg 2013-as talán és mindig használom.
Van, aki pont azért tisztel, mert én megállok a lábamon, szülői segítség nélkül, párkapcsolati segítség nélkül.
F.M.J. · http://magan-galaxis.blog.hu/ 2025.01.20. 11:44:51
"elég nehéz lesz házat/lakást venni, kivéve, ha falun veszek. De onnan hogy járok be dolgozni, ha nincs jogsim, kocsim"
- Nos erre szokás mondani, hogy bármit megkaphatsz, de mindent egyszerre nem. El kell döntened, hogy egy életen át albérletben akarsz-e élni, vagy veszel sajátot ott ahol tudsz? Ugyan ez a kérdéskör, hogy jobban ragaszkodsz-e a jogosítvány elutasításához, mint a saját ingatlanhoz, bejárással oda, ahol dolgozol. Bár ez az utóbbi számomra elég érthetetlen. Eddig arról szólt a diskurzus, hogy több féle állásban is voltál már, köztük teljesen méltatlanban is, mindez fűszerezve munkanélküliségi időszakokkal, tehát nem valamelyik minisztérium főmunkatársa vagy, hogy a foglalkozásod mindenképp oda kössön, mégis úgy ragaszkodsz a betondzsungelhet, mintha az életed múlna rajta, pedig az az egyetlen környezet, ahol teljesen kilátástalan a helyzet, ha nincs jövedelem. Minél jobban eltávolodsz a várostól, annál könnyebb felszínen maradni. Ez a saját életem tapasztalata. Én éltem kicsi és nagyvárosban is, meg most vidéken egy faluban. Elég jól sikerült összeszednem magam anyagilag részben abból, hogy nem kell mindenért pénzt adnom, vagy jobb áruért is sokkal kevesebbet, mint a boltban, tehát elég jelentékeny pénz megmarad. Na mindegy, ezt csak úgy közbevetettem. Érdemes elgondolkodni, hogy számodra mi fontos, mi a nélkülözhetetlen, és mi az, ami csak szépen csillog. Ez mind a te döntésed, és ennek megfelelően a következményeket is neked kell elviselned. A saját érdekedban jobb, ha a mérlegelésnél nagyobb szerepet kap a realitás, mint a felületi csillogás.
"Nekem se fog járni állami támogatás, ha veszek bármiféle épületet. A hitelhez önerő kell."
- Az ide vonatkoz mondatomnak volt egy másik része is. Akkor, amikor - közlésed szerint - jobb volt mint most, a bezzegazénidőmben, úgy nem járt állami támogatás, hogy közben eltartottam addigra már három gyereket, amit szintén nem támogattak például adójóváírással. Ezzel szemben, ha ugyan olyan családi körülményekkel most kellene várásolnom, akkor kimaradt volna a vályogházvásárlás, és rögtön a jóval később épült 270 m2-es családi házamat építettem volna meg a jelenleg járó állami támogatásokkal szinte ingyen. Ugyanis 3 gyerekre fel tudtunk volna venni babaváró kölcsönt, ami ugye a harmadik megszületésével törlődik, de a pénz megmarad, és abból mint önerőből kiindulva ugyan ezekhez a feltételekhez igazodva fel tudnám venni a CSOK-ot. Tudom, hogy működik, a kisebbik lányomék épp az idén kezdik az építkezést, ezekkel a feltételekkel. Igaz, náluk még csak egy gyerkőc van, de már emiatt fel van függesztve a törlesztés, meg el is lett törölve a kamat. Hamarosan jön a folytatás, ami miatt felezik a kölcsönösszeget, és tovább görgetik a törlesztést, stb. Mindezt adójóváírt fizetésből teszik. Szóval érdekes megközelítés, hogy most rosszabb. Az tény, hogy az állam nem támogatja kiemelten a társadalmi kontinuitástól elzárkózó fiatalokat, dehát az is mindenkinek a saját döntése, hogy a közösségi platformokon terjesztett demagógiákat tartja szem előtt, vagy hagyja érvényesülni a biológiai folyamatokat.
"legújabb kütyü engem nem nagyon érdekel"
- Természetesen ezt sem kell szó szerint értened. Ez is egy szimbolika. Azt akartam vele érzékeltetni, hogy valami, ami nélkül nagyon kényelmesen meg lehetne lenni, de a társadalmi elvárások rávezetik az embert, ha nincs tisztában a dolgok valós értékével, és pótcselekvés jelleggel ilyesmikkel foglalkoznak a tényleg fontos problémák helyett.
"én megállok a lábamon, szülői segítség nélkül, párkapcsolati segítség nélkül."
- Az hogy megállsz a lábadon dícséretes, és valóban pozitív. Figyelembe véve, hogy a korosztályod jelentős része még harminc körül is a szülein élősködik, kifejezetten elismerendő. Más kérdés, hogy mindez amikor kb születtél, még olyan kézenfekvő sztenderd volt, hogy ha valaki a 25. szülinapját még otthon ünnepelte, akkor az elég komoly gáznak számított. Én 20 múltam egy kevéssel, amikor elköltöztem, és azóta sem kértem otthonról egy fillért sem. A magam lábán állok, és akkor is azon álltam, amikor egyedül tartottam el a hatfős családot. Szerintem ez teljesen normális, nincs benne semmi kimagasló, így természetes. Számomra elég furcsa, hogy párkapcsolati segítségről írsz. Mi az? Ha valakivel összekötöm az életem, akkor közösek a dolgok és kész. Nem segítség, hogy együtt vagyunk, hanem az érzelmi döntésünk. Hogy lehet ezt úgy megközelíteni, mintha költségmegosztás kedvéért lakótársat kerestem volna egy albérlethez?
Nightfallivy 2025.01.20. 15:09:29
De miután lett munkám, elég hamar hozzám kerültek a számlák egyedüli fizetése,tehát jött a csekk a postaládába, én meg az esetek 99%-ában mentem kifizetni 100%osan (és mélyebben nem szeretnék belemenni, mert ez ugye magánélet).
nekem igazából az se opció, hogy a szülői háttérre támaszkodjak. Azt, hogy miért, inkább nem teregetném ki.
Szóval, ameddig én otthon laktam, és már dolgoztam, a "mamahoteles!" egyáltalán nem állta meg a helyét. A mamahotelbe mondjuk nem tartozik az bele, hogy az ember fizeti a számlákat egyedül, stb. Igaz, bizonyos retorziók se tartoznak bele, amik felém irányultak. de ebbe szintén nem akarok belemenni.
Valószínűleg az írásaimból egyesek (mondjuk lélekgyógyászok) le tudnak szűrni egyet s mást. (Itt a blogomon levő írásaimra gondolok.)
Az meg dicséretes, hogy 6fős családot egyedül eltartottál. :)
Valóban, a te esetedben tényleg könnyebb lett volna most házat venni.
A jogsit egy nagy gond miatt utasítom el. Lehet, 5 év múlva már nem lesz gond (csak mondtam egy időpontot).
Talán eddig csak méltatlan munkakörökben voltam.
Párkapcsolat nyilván nemcsak arról szól, hogy segítünk egymásnak. Munkakeresés terén viszont előny tud lenni, hogy van kire támaszkodni, ameddig munkát keresek. (de nem kihasználásra gondolok)