Van egy sajátosság itt a határban, ami a városban egyáltalán nem létezik. Annál is érdekesebb a dolog, mert éppen a városlakók generálják ezt a sajátosságot. Arról van szó, hogy a határban ami nincs bekerítve legalább másfél méter magas kerítéssel, azt a "nép" közterületnek tekinti. Behajt rá autóval, családosan és kutyákkal, szedi hasznait, amit épp terem a föld, a fa, bármi. Tábort ver rajta, vagy épp drónt röptet, tüzet rak, különböző sportokat űz. De tovább is megy egyik-másik: hagyja, hogy a kutyája hajtsa a legelő állataimat, vagy bejön a birtokra leszedni a nálam termő gombát, akár rekesz számra.

Teljesen hétköznapi, úgymond jóravaló emberek, akiknek egyébként erős az öntudatuk, amikor a saját javaikról van szó, a másét úgy kezelik, mintha ősi jussuk lenne, hogy annak tetszőleges használata márpedig megilleti őket.

Mondok pár példát, amit akkor mondanak ezek az emberek, amikor rajtakapom őket, hogy a tilosban járnak, és rájuk szólok:

1. Persze, hogy bejöttem, nincs bekerítve!
2. Láttam a kerítést, de nyitva volt.
3. Régen nem volt bekerítve, és én már akkor is ide jártam!
4. Hol futtassam szegény kutyákat, ha a mezőn sem szabad?!
5. Jogom van hozzá!
6. Ez nem magánterület! (Az.)
7. A mező mindenkié!
8. Régen is itt vezetett a turistaút! (Sosem vezetett itt.)
9. A navigáció ide hozott, itt át kell tudnom menni!
10. De ez egy turista app, ez tudja!
11. A kutyáim nem olyanok, nem bántanak, barátságosak, és nagyon szeretik az állatokat! (Mondja azok után, hogy a kutyái 20 percen keresztül halálra hajszolták a vemhes jószágaimat, leölték a baromfit vagy a nyulakat, és a kerítésről akasztom le a felakadt bárányokat.)
12. Nem az én kutyám csinálta! Az nem tenne ilyet! Családtag!
13. Ehhez nincs joga! Feljelentem! (És megteszi...)

Már csak az nem hangzott el, ami a Yellowstone sorozatban a japán turistától:

- Nem helyes, hogy ennyi föld egyetlen emberé legyen!

Csak hát a lépték más, mint Amerikában. Itt egy-egy hektárról beszélünk. Értem, hogy aki emeleti lakásban él, annak ez is hű de sok! De egyrészt gazdálkodni nyomorúságosan kevés, és nem jut belőle arra, hogy ő kedve szerint igénybe vegye. Másrészt a földpiac (jelenleg még, többé-kevésbé) szabad: vehet magának földet, aki akar. És azon aztán szedheti a gombát, futtathatja a kutyáit, vagy csinál, ami eszébe jut. De más földjén illene vendégként viselkedni. Ha már egyáltalán bemegy oda hívatlanul.

Persze a többség nem ilyen problémás. De el lehet képzelni, hogy ha százból csak egy ilyen, akkor mennyire állandó a probléma. Heti rendszerességű.

Nem szívesen gondolok bele, hogy akkor hogyan fognak viselkedni az emberek, ha már nem csak a vélt jogaik miatt vannak nálam, hanem mondjuk mert éhesek, és a háztáji állataimra fáj a foguk.