Ismét eltelt egy év. Márciusban lesz 5. éve, hogy a várost magam mögött hagyva a saját utamat járom. Ennek a formája számomra jelenleg egy birtok. Hogy kicsi-e vagy nagy, az megítélés, szükségletek és lehetőségek kérdése. 1.4 hektár számunkra éppen elég. Lehetne több is, de akkor a feladatok is még többen lennének. Márpedig feladatokból eddig is több volt, mint amivel elbírtunk.

Éppen ezért nem is szoktam újévi feladatlistát, vagy fogadalmakat tenni. Van anélkül is több, mint elég sorban álló feladat. És ez így van jól. A sok tennivaló és törekvés tartalommal tölti meg az életünket. Városlakó korom óta nem unatkoztam egy napot sem. :)

Mindig van mit változtatni, van miben fejlődni. A napló/blog írást például csúnyán elhanyagoltam. Pedig tanulságos lenne visszaolvasni a korábbi eseményeket. Sok mindent el is felejt az ember egy idő után. Vagyük csak azt az egyszerű példát, hogy nem jegyezzük fel, amikor egy állat megszületik, sem azt, hogy melyik szülőktől. Mert azt gondoljuk akkor, hogy erre úgyis emlékezni fogunk. Aztán persze nem emlékszünk. Anaplózásnak sokféle gyakorlati haszna is lenne.

Legyen ezért az, hogy az újév apropóján egy teljes hónapon át naplót vezetek a birtok történéseiről. Egylőre csak szövegesen, fényképek nélkül. Mert a fényképek rendszerezése, szerksztgetése volt az, ami miatt nem volt kedvem nekiállni a naplóírásnak. Most talán szívesebben ülök majd neki tudva, hogy csak szövegelnem kell. Aztán a folytatást majd meglátjuk.