Családi szintű méhészkedéssel is kacérkodom. Tehát nem megélhetésnek szánom, hanem saját részre, esetleg a család számára pár kiló méz megtermelése vonzó cél számomra, mert szórakoztató és tanulságos foglalatosságnak látszik a méhészkedés, és még jutalma is van, a méz.

Két rakodókaptárat vásároltam erre a célra, kezdésnek. Ezeket egy helyi méhész már működő kaptárai mellé helyezem be, így mindjárt mesterem is lett a kezdéshez.

Ma lánggal kiégetve fertőtlenítettem a kaptárakat. Ez fontos, mert így csírátlanítható legegyszerűbben az új család otthona, megelőzve esetleges kártevők (Varroa destructor atka) és betegségek (fertőző költésrothadás) átadását a méheknek.

Arra készültünk, hogy egy másik kaptárban a méhek által létrehozott anyabölcsőt kerettel együtt áttelepítjük az én kaptáramba, plusz egy-két keretnyi fiasításos keretet és dajkaméhet. Ezzel kész is lett volna az induló állománya a családnak. Az anya hamarosan kikelt volna, és megkezdve a petézést a család hamarosan megerősödött volna.

Sajnos azonban elkéstünk, talán egy fél órával: az anya kirágta magát a bölcsőből, és kirajzott a kaptárból az őt kísérő rajjal, hatalmas zúgás kíséretében, miközben én még a kaptáramat fertőtlenítettem. Rövid idegig a közeli fán gyülekeztek, de hamarosan a nyílt mező felé vették az irányt és elrepültek a végtelenbe. Elveszítettük őket, és nekem ma nem lett saját méhcsaládom.

De sebaj, hamarosan újra megpróbáljuk, és előbb-utóbb sikerülni fog.