Elérkezett a fejés ideje!

Ahogy a mondás tartja: a kecske a szegényember tehene. Meglehet, hogy így van, de én tehénre nem vágyom. Ha tej kell, a kecske az, ami jobban megfelel a családi mértékű fogyasztáshoz.

Korábban nem ismertem a kecsketejet, de kijelenthetem: telt, édeskés ízével finomabb, mint a (bolti) tehéntej. Lehet inni magában, rögtön fejés után, forralva, aludtejként, joghurtként, kefírként, sajtként. Amióta van kecskénk - pár napja :) - csak a túrót nem kóstoltuk meg.

Íme, az első saját készítésű bio-sajtunk:

Ez kb. 10 dekás, és a legelső fejés eredménye. Lágy, krémes, remek kis sajt lett!

Nagy dolog ez kérem! Saját tej, sajt, túró, méz és tojás, alkalmanként tyúkhús! Önellátás kicsiben.

A tejért azonban meg kell dolgozni. Naponta - de minden nap! - kétszer fejni kell. Először a korábbi gazdától tanult módszerrel próbálkoztuk. Ennek lényege, hogy az ember a kecskét a lábai közé veszi, majd lehajolva próbálja egyszerre fejni és az edényt tartani, miközben nem is látja mit csinál, a kecske meg a maga útját járja. Ez egy rendkívül megterhelő helyzet ember és kecske számára egyaránt, nem is nagyon sikerült így érdemi mennyiségű és tiszta tejhez jutnunk.

Ezért született ez a kecskefejő állás:

Ez kérem új szintre helyezi a fejés élményét! Kényelmesen, ülve, oldalról lehet végezni a munkát, amíg a jószág békésen abrakol. Relaxáció az egész! :)

A tejelő kecske tartása bizony már komoly lefoglaltságot jelent a napi kétszeri fejéssel. Minden nap itt kell lenni és csinálni kell. Esőben is. Így leírva talán nem tűnik jó ötletnek - de benne lenni mégis remek és megnyugtató érzés! Az állatokból nyugalom árad. Szeretnek élni, és ez átragad mindenkire, aki velük időzik.