Máris eltelt egy hét a bárányok születése óta.

Jól vannak, már kóstólgatják az abrakot is az anyatej mellett. Az éjszakák továbbra is fagyosak itt, de nappal jól érzik magukat, ugrándoznak, és növekednek. :)

Eltelt egy év, amióta életem első tyúkjai megérkeztek. Most pedig eljött az idő az állomány bővítésére. Februárban újabb 20 tyúk lett rendelve a "tojásgyárból". Ennek megfelelően az általam épített első ólat a telken szétszereltem, és áthoztam a hektárra, a másik mellé.

Ilyen a lapraszerelt ól:

Ilyen szállítás közben:

És ilyen az új helyén, a készülő kifutóval kiegészítve:

Jobbra a másik ól, ami alacsonyabb de hosszabb, ferdetetős, és sokkal kevésbé tetszetős.
Azonban a tyúkok számára élhetőség, számomra takaríthatóság szempontjából kedvezőbb az a konstrukció. És nem mellesleg harmad annyiba került a kivitelezése.

Ilyenek a kétnapos újszülöttek. Sokat pihennek, és sokat játszanak. Reggelente a fagyban sokat fáznak.

Nagyon hiányzik nekem egy műhely, ahol az asztalos munkákat és gépszereléseket el tudom végezni. Nyáron ez nem volt igazán probléma, mert akkor száraz az idő, hosszúak a nappalok, kellemes meleg van. Télen nagyon más a helyzet.

Ezért egy 5x3 méteres műhelyt terveztem megépíteni, ami alkalmas lesz az építőfa tárolására (jellemzően 4 méteres deszkák, lécek, stafnik, lambériák, 2.5 méteres OSB lapok), és nedves, hideg idő esetén is lehet benne dolgozni, ha a szükség úgy hozza. (És folyamatosan úgy hozza. Ólak, kerítések, kutyaházak, méhkaptárak, szerszámjavítások, gépszerelések, vasszerkezetek készítése és javítása szinte mindennapos feladat.)

Emellett az is foglalkoztatott, hogy mivel itt hegyvidéken későn jön a tavasz és korán az ősz, így túl rövid idő áll a növények rendelkezésére magvetéstől betakarításig. Jó lenne ezt megtoldani, hogy ne vesszen kárba a gazdálkodásra fordított nem kevés erőfeszítés. Egy lehetséges (részleges) megoldás: a fóliasátor.

És akkor fogant a felismerés: a sátor lehet multifunkciós! Még ha átmenetileg is, de végezhetem benne a barkácsolási munkákat is. Amíg jobb védelmet nem építek szél, eső, hideg ellen.

A gondolatot tett követte, és hamarosan elkezdődött a 6x3 méter alapterületű, közel 2 méteres csúcsmagasságú minihangár alapozása.

A 4 méteres léc odabent jól mutatja, hogy bőven elég hely lesz benne a munkához. Még néhány növényke is befér majd. :)

Így néz ki az elkészült sátor.

Nem egy szépség, és nem mutat jól sem a telken, sem a tájban.
Ellenben nagy szükségem van rá, és amíg valódi műhelyt nem építek, addig ez kisegít. Ráadásul a növénytermesztést is gyakorolhatom vele. Jó lesz.

Aki hasonló fóliasátor felállítását mérlegeli, íme néhány jótanács:

• Egyedül nem érdemes belefogni, a szerkezet felállítása, a fólia felhúzása és felfeszítése mind két emberes munka.
• Eső- és szélálló lehet a sátor, de a hónyomást nem fogja bírni. Így a havas hónapok előtt mindenképpen le kell szedni a fóliát.
• A fólia élettartama 2-5 év, minőségtől és attól függően, hogy mennyire van napos helyre állítva. Nálam fák alatt van, így vélhetően tovább fogja bírni, de a mezőn két szezonnál többet nem nézek ki belőle.
• Egy ilyen sátor teljes egészében műanyagból van. Mivel idővel tönkremegy, ez rengeteg környezetszennyező hulladékot jelent. Amikor eljön az ideje, én hulladékudvarba viszem, és fizetek majd az átvételéért. Nem szabad megvárni, amíg a fólia szétrepedezik és szétfújja a szél. A műanyagok évezredek alatt bomlanak el, addig csak aprózódnak és szennyezik a talajt, a vizeket és az élőlényeket.

Kíváncsian várom, hogy mennyire váltja be a reményeimet. Az tény, hogy negyed annyiba sem került, mint egy ácsolt műhelyépület, és valószínűleg tized annyi időt sem vett igénybe a felállítása.

Ma megszülettek a kisbárányok, amiket már január eleje óta várunk. Nem tudtuk mikor történt a fogantatás, így végig aggódtuk a leghidegebb heteket, hogy bár ne akkor születnének meg a kicsik. Ma szép tavaszi nap volt, és reggel világra jöttek.

A középen fekvő bari született másodiknak. Amikor a kép készült, akkor még nagyon gyönge volt, pihengetett. Később összeszedte magát ő is, és együtt ugrabugráltak a réten, ahogy kell. :)

Engem mindig megindít, amikor látom, hogy mennyire életrevalóan jönnek világra. Perceken belül képesek állni, majd táplálkozni, és egy-két óra múltán már futkosnak, ugrándoznak, bohókásan játszadoznak. Próbálgatják az izmaikat, tele vannak energiával, pedig csak most bújtak elő az anyjuk hasából. Örülnek a világnak. 

Az első három hét a kritikus, akkor vannak leginkább kitéve a ragadozók támadásainak. Ilyen apró korukba még a róka is el tudja ragadni őket. Nagyon bízom benne, hogy nem esik bajuk.

Eddig három birka volt, most 5 fős lett az állomány.
Ősszel sajnos az egyetlen racka juhunkat leölte az egyik szomszéd németjuhász kutyája. Ráadásul az a juh anyaállat volt, és vemhes. :(
Annál jobban örülünk most az új jövevényeknek.
(A szomszéd a leölt állatért egy bárányt igért, de eddig csak kosbárányok születtek nála.)

A kicsik nemét még nem sikerült megállapítani.

A kérdés, amire meg kellett találnom a jó választ: hogyan lehet egy kötött, agyagos, köves, zömült talajt minimális költség mellett termőképessé tenni? Ráadásul évről évre megismételhető módon.

Ekkora területet kéziszerszámokkal már nem lehet megdolgozni (kapa, ásó, csákány - próbáltam). Traktor kell.
Csakhogy a traktor drága holmi. Szétnézve a kínálati piacon először japán kistraktoron gondolkodtam, de az 1-3 millió Ft-ba kerül, és jellemzően 25-40 éves. Nem tűnt jó vételnek.
Egy 30-50 éves MTZ már 0.7-1.2 millió forinttól elérhető. De nagy traktorra nincs szükségem, és hát annak aztán lenne szervízigénye.

Végül rátaláltam a nekem való kategóriára. Nem volt könnyű, mert amit végül megvettem, az egy rotációs kapagépnek látszik. Azok viszont kisméretű, gyönge gépek, amik apró veteményes porhanyós, laza földjének átmozgatására valók. Esélytelenek lennének egy nehéz, agyagos földdel szemben.
Úgyhogy ez az egytengelyes traktor lett beszerezve:

Töri, darálja, tépi az agyagos, kötött földet, mint... mint a gép! :)

Eddig 4 munkaórát hajtottam, kb. 800 m2-t dolgoztam meg vele, és csak jót tudok mondani a gépről.

Most február vége van, talán kissé korán álltam neki a földmunkának, de itt nem szabad tétovázni: ez ún. "percföld". Rossz a vízgazdálkozása, vagy sáros, csúszós agyag, vagy kiszáradt, kőkeményre összeállt, csákánnyal is alig bontható, betonszerű közeg. A kettő közötti átmenet mindössze néhány óra alatt bekövetkezik, főleg szeles, enyhe időben. Tehát tavasszal. Ezért kellett nekiállnom most, közvetlenül hóolvadás után.

És viszi a gép! :)

Van nekem egy szép nagy birtokom (kiskerthez viszonyítva nagy :D), és valahogyan termőre kellene fordítani.

Ez nehéz ügy, mert ez a föld bár szántó besorolású, de legalább 30 éve nem volt művelve. Ellenben lovak tiporták, tömörítették az elmúlt 10 évben. Agyagos, köves. Egyszóval: problémás.

De ha már itt van, teremjen valamit! Mármint a tüskés vadrózsán kívül. Valami hasznosat.

Tavaly elkezdtem próbálkozni: először egy ígéretesnek látszó, lánctalpas traktor és egy robosztus, ötkaros grüber segítségével.

Ez a következőket tette:

1. Az agyagos földből néhol fél köbméteres darabokat hasított ki, máshol meg sem karistolta a felszínt, a hepe-hupák függvényében.
2. A kiforgatott tömör, hatalmas tömböket ott hagyta maga mögött, a rögtörő nem boldogult velük.
3. Sorra törtek el a kapatagok biztosítócsavarjai, vagy 40 db-ot elhasználtunk egy órányi próbálkozás során.

Végül az eredmény az volt, hogy hézagosan fel-feltépegettük a talajt néhány száz négyzetméteren. Azonban vetésre teljes mértékben alkalmatlan maradt, sőt, még több földmunkát előlegezett meg. Leginkább nagy traktor, nehéz tárcsázás, utána ekézés, majd könnyű tárcsázás, boronálás látszott szükségesnek. Ez viszont jó nagy költséget jelentene.

Ezek után tavaly már csak egy rögtönzött mélymulcsos termesztési kísérletre volt elég a lendület:

A rögöket fejszével, kapával kemény munka árán eldolgozva, szalmával letakarva (széna jobb lett volna, de ez volt), majd bevetve lett is némi kísérleti termés.

Így aztán 2021-re marad a föld termőre fordítása.

A Wartburg 5. hónapja teljesít nálam szolgálatot. Ezalatt az alábbi javításokat kellett elvégezni:

1. Bal oldali küszöb kilakatolása elöl és hátul. Ezt magoldottam magam, vastelepen vásárolt 0.8 mm-es acéllemezből kivágva és profillá hajtogatva a szükséges részeket. Ezeket egy pálcás hegesztővel rögzítettem, és alvázvédővel konzerváltam. Egyelőre tökéletes.
2. Olajgomba csere. Ez a motor tetején egy csavarnak látszó bigyó, amin van egy elektromos csatlakozó. Megadta magát, folyt belőle a motorolaj. 1700 Ft volt a cseredarab - mert hogy van hozzá gyári új!
3. Hűtőfolyadék csere, még a hidegidő beállta előtt. Annyira szutykos volt a hűtővíz, hogy ötször egymás után ki kellett öblítenem. Utána viszont megszűnt a motor túlmelegedési hajlama, és a már hűtőventillátor is magától bekapcsolódik, amikor kell.
4. Váltóolaj utántöltése. Jó két liter hiányzott a négyből. Utána ismét könnyen kapcsolhatók a fokozatok, és megszűnt a recsegés.
5. Vonóhorog elektromos csatlakozófejének cseréje, újrakábelezése. Magam csináltam, megvolt úgy 3 ezer forintből.
6. Leszakadt a kipufogó hátsó dobja, szó szerint. Komplett kipufogórendszert cseréltem, ez mindenestől 40 ezer Ft volt, és bő két óra alatt kicseréltem.

Egyéb meghibásodás eddig nem volt. Kb. 1500 km-t mentem az autóval 5 hónap alatt, de ez alapvetően 2-3 km-es távokból tevődik össze, mivel jellemzően itt helyben, a hegyen használom.

A kipufogócseréről vannak kéznél képeim, mivel ezt most csináltam.

Ez a leszakadt, foltozott hangtompító. Ez az autó éppen 30 éves, úgyhogy nagyon nem lepődtem meg.

Egymás mellett a régi és az új elemek.

Az eredmény viszont magáért beszél. Az autó a korábbi rallys dübörgés helyett csak duruzsol.

2020 októberében történt, hogy sokadik alkalommal ért le fémes csikorgás mellett a városi kiskocsink alja a nyomvályús, köves hegyi földúton. Akkor döntöttem úgy, hogy a kis Citroen C3 többé nem járhat ezen az úton, különben szétesik.

Átnéztem a használtautó kínálatot. Lada Niva volt a célszerű választás, de 600 ezer forint körüli áron csak széthasznált, felújításra váró példányok voltak. (Az azóta eltelt 5 hónap alatt kb. 20%-ot emelkedtek az árak...)

Böngészés közben ismertem fel, hogy

1. Léteznek még ép állapotban lévő Wartburgok.
2. Ezek mai szemmel nézve magas építésű, jó rugózású autók, amiknek az alján semmi sincs, ami fennakadna egy-egy úthibán, rögön, kövön stb.
3. Olcsók.
4. De furcsa módon rengeteg alkatrész vásárolható még hozzájuk, töredék áron.

A felismért követően nem sokat válogattam, az első elérhető ilyen autót megvettem, 190 ezer forintért, egy év műszakival, két garnitúra kerékkel. Hatalmas csomagtere annyira bevált, hogy rögtön előlépett víz- és takarmányszállító autóvá, leváltva a jobb sorsra érdemes kis Citroent. (Az megmaradt városba járós autónak.)

A képen látható mennyiség a csomagtartóból került elő. De fér még az utastérbe és a tetőcsomagtartóra is.

És ha már szállítás, akkor lett hozzá mindjárt egy utánfutó is.

A tél elég küzdelmes időszak tud lenni, de megvan a szépsége is.

Például reggelente ez a kép tárul elém a szoba ablakból. Hihetetlen!

Ez a mi utcánk:

Úton a falu felé:

Ez is egy "utca":

Végül ránk köszöntött az igazi tél, még ha februárig kellett is rá várni. Ma reggel -14 fok volt, holnapra -19 van előre jelezve.

Ilyenkor a háziállatok teljes mértékben az ember gondoskodására szorulnak, hiszen a fagyott hó páncélja alól a juhok nem jutnak sem élelemhez, sem vízhez. A tyúkok szintén csak akkor ehetnek és ihatnak, amikor visszük nekik. A kitöltött víz nem több, mint 5 percig folyékony.

Az ezer literes IBC tartályokban hiába van víz, azok már nulla fok alatt nem sokkal használhatatlanná fagynak. Így naponta 3-4 alkalommal - először reggel 6-kor, utoljára este 6-kor - lemegyek az állatokhoz vizeskannával. A szobában, melegen tartjuk a sok kanna vizet. (Merthogy itt nincs vezetékes víz, saját részre is kannából vesszük a vizet.)

Az állatvédő egyesületek fagyriadót adtak ki, felhívva a gazdák figyelmét arra, hogy a nagy hidegben jószágoknak szélvédett, friss szalmával almozott menedéket kell biztosítani, és energiadús takarmányt adni.

Mivel előre készültem, ezek nálam biztosítottak. :)
Friss szalmát (alomnak), szénát (enni) naponta, abrakot (lucerna, kukoricadara, takarmányborsó, gabona töret) naponta kétszer kapnak a juhok.

A tyúkok zárt ólban telelnek, amit pirkadatkor nyitok. +5 fok hőmérsékletig tojnak, ami azt jelenti, hogy az eddigi enyhe tél során a 14 tojó vagy 100 tojást adott.

Innen, az alomból kerülnek elő a tojások.

Ez pedig az evés és kapirgálás téli színhelye. Nyáron a mezőn vannak.
Az itató csak dekorációs célt szolgál :) - csontkeményre fagyott.

Hejhó-hejhó, a méhésznek de jó! :-)

A tegnap született bárányokról még néhány kép.

Amellett, hogy vannak állataink (jelenleg: birkák, tyúkok, nyulak, alkalmanként lovak is, és újra lesznek kecskék, sőt csüngőhasú malacokat is hozunk majd) továbbra sem hagytam fel azzal, hogy valamilyen módon növénytermesztéssel is foglalkozzam. Jó lenne saját részre is termelni, és a takarmánynak, alomnak legalább egy részét itt helyben létrehozni.

Ezen az egy képen minden rajta van, amit a témával kapcsolatban el tudok mondani:

A képen ágyások láthatók, amiket kísérleti ágyasoknak nevezek. Termőtalaj helyett - az ugyanis errefelé nem akad - szalmaágyásokkal próbálkozom. Ez - némi szikkadás, komposztálódás után - nagyon vékonyka termőrétegként alkalmas arra, hogy palántákat neveljek benne. Látszik is a képen, hogy bal oldalon tök, krumpli, középen dughagymák, jobbra kukoricák növekednek.

Az ötlet nem saját, mélymulcsos talajművelés néven ismert. Sajnos magról vetni ilyen talajpótlékba nem lehet, ezért ez inkább a háztáji kiskertre jelent megoldást.

A háttérben látszik az, hogy a föld felszínét feltörtük némileg abban a reményben, hogy sikerül felszántani, rögmentesíteni, elegyengetni, és abba magágyat készíteni, hogy aztán azt bevessük valamilyen kultúrnövénnyel.

Sajnos ez a próbálkozás kudarcba fulladt: a kötött, agyagos, köves-sziklás földdel még kétheti esőzés után sem boldogult a lánctalpas traktor vontatta kultivátor: konkrétan eltörött rajta. Úgyhogy ez a föld nemigen lesz művelve, a szokásos módon (szántással) legalábbis nem. Emiatt vannak az alternatív próbálkozásaim. Idén tapasztalatokat gyűjtök a palántázásról, magvetésről, ágyásképzésről, és jövő tavasszal remélhetőleg már sikeresen termesztek néhány dolgot, aminek hasznát tudjuk venni az állatok tartásában.

Mivel tojást, később pedig kecsketejből készült sajtokat is árulunk (nem, nem tesco-gazdaságos áron), ezért kulcskérdés, hogy az állatok takarmányozása mennyibe kerül. Ui. nem az állatok beszerzése a költséges tétel, hanem a fenntartásuk: táplálék, kiegészítők, abrakolás, almozás. Ha ebben részben önellátó tud lenni az ember, akkor a költségei jelentősen csökkennek - és ez nem opció, enélkül nem lehet gazdaságosan termelni.

Egy konkrét példa a gazdaságosságra: jelenleg nekem kb. 60 Ft önköltségi árban jön ki egy tyúktojás. Tehát ha ennyiért adom el, akkor még nem kerestem semmit a befektetett munkámért cserébe, csak visszakaptam a takarmányozási költséget. Mivel pedig nem adhatok 100 Ft-ért egy tojást (mert nem vennék meg), ezért az ár emelése helyett az előállítási költségeket kell csökkentenem - és ennek ez a módja, a saját részre gazdálkodás.

Jövőre talán a saját földemről posztolhatok ilyen képet:

Az elmúlt két hétben két kisbárány született nálunk, és ma délben további kettő.