Több, mint 3 hetes szakadatlan esőzés után bekövetkezett az elkerülhetetlen: kiáradtak nem csak a folyók, de a patakok is. Sőt: spontán patakok százai jöttek létre. Napok óta megállás nélkül hömpölyög a víz, csobogók ezrei barázdálják a mezőket és az erdőkben sosem látott áradatokban dübörög a víz.

A képen nem patak látható: ez egy út, amin 3 napja változatlan intenzitással ömlik a csapadékvíz.

Nincs egy talpalatnyi föld, ami ne tocsogna a víztől. De a sár több helyen már fogyóban van: a víz mindent elmos,  avart, humuszos talajt is - csak a sziklák és kövek maradnak hátra.

Az állatok szenvedik meg leginkább ezt az ítéletidőt. A háztáji és az erdei állatok egyaránt. Nincs hová lefeküdjenek pihenni, és nincs hol megszáradniuk. Átázva, csapzott és sáros bundában szenvedik át a néhány fokos heteket. A patáik már régen fellágyultak az állandó áztatástól, sérülékenyek, és bármikor begyulladhatnak. Ez náluk végzetes is lehet. A fertőzésekről nem is beszélve. De a madarak sincsenek sokkal jobb helyzetben. A víz elől nincs hová bújni, csak az embernek.

Ami a méheimet illeti: ezekben a napokban mind elpusztultak. A csalóka meleg, virágzás nélkül, vég nélküli esőkkel erőforrásaik felélésére vette rá őket, idejekorán. Ők már nem élik meg az előttünk álló fura tavaszt. Nem a télbe pusztultak bele, hanem annak hiányába.