Erdőben lakni vagy akárcsak időzni különleges hangulatú időtöltés. A töménytelen sok fa bár helyzetét nem változtatja, de mégis élő közeg. Rengetegféle hangot ad a szél az ágak, lombok között susogva. Ha az ember odafigyel, bármely percben tucatnál is többféle madárhangot hallhat meg. És ha felnézünk a magasba, hamarosan énekesmadarak, mókusok vagy pelék mozgását vesszük észre - még télen is. Az erdő él.

Másfelől a legalapvetőbb tevékenységek itt a tűzifa előkészítéséhez kapcsolódnak. Ez rengeteg időt felemészt, ugyanakkor jó szórakozás, és jó testedzés is egyben.

A környéken rengeteg a kidőlt fa. Jó részük veszélyes módon más fákat terhel, vagy kerítéseket szakított be. Esetleg a villanyvezetéken támaszkodik. Az ilyen, korhadt, ingatag fákat hívják angolul widow maker-nek. Merthogy könnyen özvegyet csinál az ember asszonyából.

A korhadó fa sokféle életnek ad otthont. Amikor még lábon áll, a madarak vájnak beléjük odút. Taplógombák fonalai szövik át az elhalt fa szöveteit. Kéreglakó bogarak lárvái élnek benne bebábozódásukig. A szarvasbogár is csak fakorhadékban fejlődik ki.

Ezért a holt fa nem hulladék, hanem az erdei élet körforgásának fontos része. Hiba lenne eltakarítani, ahogy a 90-es évek előtt tették a parkerdő gazdaságok a jelölt turistautak mentén azért, hogy rendezettebb képet mutasson az erdő a városi kiránduló számára.

Tüzelőnek sem jó mindig a korhadt fa. Ha túlságosan előrehaladott a lebomlása, akkor szivacsszerűen magába szívja a vizet, csapni való tüzelőnek. Kiszáradva viszont az ilyen degradált, pudvás fa elsőrendű gyújtós. Méhészek a füstölőbe direkt ezt gyűjtik, mert könnyen gyullad, de sokáig izzik, és pl. a tölgyfaparázsnak nagyon kellemes illatú a füstje.

Tűzifát akkor gyűjtök, amikor vihar után kidőlt fára találok. Ezek a fák a legritkább esetben voltak egészségesek, többnyire belül már korhadtak, esetleg lábon elszáradtak már évekkel korábban. Hegyvidéken, ahol sziklás a talaj, vékonyka a humuszos réteg, és tartós az aszály, sok fa szárad ki. Ezeket aztán a nagy viharok rendre kidöntik. Nyomukban pedig rögtön növésnek indulnak az addig várakozó sarj hajtások.

A favágás minden része jó móka, de a hasítást szeretem a legjobban. Persze hidraulikus hasítógéppel lehet több mázsa fát viszonylag hamar feldolgozni. De a hasítófejszével darabolt hasábok előállítása kifejezetten jót tesz a léleknek. Meg az idegeknek. És a testnek is, állítom.

Hogyan kerül az ágyás a szántóra?

Szükségmegoldásként. Adott egy szántó, amit legelőként használnak 8 éve, lovak ridegtartásához télen-nyáron. A lovag tiporják, tömörítik a talajt, és minden növényt lelegelnek, még a fűcsomók gyökerét is, ha nincs más. Egyik-másik ló karórágó, ami azt jelenti, hogy még a fák kérgét is lerágják. Emellett ez egy hegyvölgyi rész, ahol a talajerózió miatt lényegében nincs termőföld - a talaj tömör, agyagos, szerkezete a kolloidos (nano) méretig elaprózódott.

Ilyen földön nem könnyű növényt termeszteni. Az eke nem fogja a köves talajt, az ásó kifordul belőle. Leginkább csákánnyal lehet a földet megbontani vetés előtt. De nem érdemes.

Helyette kiskerti emeltágyás kialakítás, és éveken át tartó mulcsozás vár a területre. Idővel a mulcstakaró elbomlása által a területre kerülő szervesanyag-réteg lehetővé teszi majd zöldtrágya növények vetését. Ezek olyan lágyszárúak, amelyek növekedésük során apránként megtörik, porhanyósítják, birtokba veszik a talajt, elpusztulásuk után pedig táplálják és lazítják azt. 5-6 év kitartó munka eredményeként már ágyás nélkül is használható lesz némi növénytermesztésre a korábban végletekig kiszipolyozott terület.

Az első lépés egy kis darabka föld körbekerítése deszkával, vagy bármi alkalmas anyaggal, ami kéznél van. Esetemben 4 méter hosszú, kb. két karnyújtásnyi széles ágyáskeret készült, egyszerű facövekek földbe döngölésével. Az aljára egy réteg hulladék kartonpapír került, hogy elkorhadásáig csökkentse a víz földbe szivárgását, ezzel segítse a talajréteg nedvesen tartását. Egy réteg, helyben gyűjtött lótrágyára került a korábbi etetések helyéről idehozott, korhadó széna. Ez még nem teljesen komposztálódott, teljes értékű humuszos talaj, de itt ez áll rendelkezésre, és biztos, hogy lényegesen jobb, mint az agyagos talaj, amire terítve lett. Idővel pedig egyre jobb lesz.

Még egy-két hétig áll, érik az ágyás, utána be lesz vetve valamivel. Akkor majd kiderül, hogy működik-e az elképzelés. Ez egy kb. 6 m2-es ágyás. Ilyenből a területen akár másfél ezret is elhelyezhetnék, de idén meg fogok elégedni 5-10 hasonló kialakításával.

A mulcsos, mélymulcsos, vagy angolul no-till talajművelés számtalan előnnyel rendelkezik a hagyományos, talajforgatáson alapuló termesztéssel szemben. A két leglényegesebb, hogy az első javítja a talajszerkezetet, a második lassan, de biztosan tönkreteszi. A másik fontos szempont, hogy az ásás- és szántásmentes gazdálkodás lényegesen kevesebb gépi munkát igényel, sőt a gépesítés teljesen nélkülözhető. Ez a módszer azonban nyilvánvalóan csak háztáji vagy kisgazdasági keretek között működik, ipari léptékben nem alkalmazható.

A no-till talajművelésról még sok szó esik majd itt, de addig is, akit érdekel a téma, és még nem látta, a Youtube-on feltétlenül nézze meg Gyulai Iván ökológus videósorozatát.

Pontosan négy hete vagyok a tanyán, március közepe óta. Egyetlen csepp eső sem hullott azóta. A közeli, jelentősnek mondható patak lassacskán elapadt, mostanra gyakorlatilag kiszáradt. Egy közeli (más tulajdonában álló) kút is kiszáradt. A talaj felszíne szétrepedezett.

Aszály van, április közepére.

Nagy gond ez egy olyan tanyán, ahol nincs vezetékes víz. Az egyetlen, 1000 literes tartály már egy hete kiürült. Az állatoknak kézikocsival hozom a vízet egy kb. 1.2 km-re lévő közkútból, emelkedőnek felfelé.

Érthető, hogy nagyon vártam már az esőt. 13-án, sötétedés után végre megérkezett a csapadék csendes eső formájában, és egy darabig hullott a víz az égből. Reggel első dolgom volt megnézni, hogy a nemrég vásároltakkal együtt összesen 4 db IBC tartály mennyi vizet gyűjtött össze a karámtetőkről.

Sajnos nem sokat. Alig többet a semminél. Olyan 20-30 liter lötyög egy-egy tartály alján.

Nagy csalódás ez, mert az időjárás-előrejelzések szerint nincs több esőre kilátás a következő hetekben. Ráadásul a tetők csertölgyek alatt állnak. Amint megkezdődik azok virágzása - vélhetően napokon belül -, a tetőről végzett vízgyűjtést be kell szüntetni. A csersavas víz ugyanis nem kell az állatoknak, és locsolásra sem alkalmas.

Víz nélkül kell tehát elkezdeni az első szezont a tanyán. Nehezített pálya ez. Négy teli tartállyal talán lehetne lépni a csepegtetéses öntözés felé. Üres tartályokkal még annál is hatékonyabb megoldást kell majd találni.

Meglátjuk hogyan sikerül kezelni ezt a problémát. Merthogy kezelve lesz, különben egy kis Góbi-sivatag alakul ki itt hamarosan. Amúgy találó ez a hasonlat: a Góbi egy ún. esőárnyék-sivatag, amit az esőfelhőket felfogó magas hegyek okozta mikroklíma hozott létre. Itt is hasonló a helyzet, a magas hegyek árnyékában.

Tyúkólhoz drótkerítést építek, és ahhoz stílusosan egyszerű fahusángokat használok kerítésoszlopnak. Ez a legkézenfekvőbb építőelem itt, erdőszélen.

A gond az, hogy a földbe ásott fa alig néhány év alatt elkorhad. Mit lehet tenni ez ellen?

Vannak persze a vegyipar által készített mindenféle vegyszerek, faimpregnálók, kőolajszármazékok, kátrány, hasonlók. Van, aki fáradt motorolajba áztatja a fát, hogy az jól megszívja magát földbe állítás előtt. Nekem ezek a módszerek nem tetszenek, mert környezetszennyezők. Persze értem, hogy nem ettől pusztul majd el a bolygó, meg ha már úgyis ott van az a fáradtolaj, akkor olyan mindegy ... de mégsem. Mert ha valóban csak egy-egy ember hozna ilyen döntéseket, az valóban nem rombolná az ökoszisztémát, de ha sokan, netán a többség ezeket a könnyebb utakat választja, akkor az bizony már oda vezet, ahol most tartunk.

De kissé elkalandoztam. Vissza az oszlopok tartósságnöveléséhez.

Ami jó és tiszta megoldás lenne, az az akácfa. Az akáckaró évekig, vagy akár egy évtizednél is tovább bírja az időjárás viszontagságait, sőt, a földbe ásást is. Az én környékemen azonban nincs akácos.

Így egy megoldást találtam, amit ki is próbáltam: kéregtelenítés után tűzben kissé elszenesíteni a fa földdel érintkező felületét. Ez véd a gombák ellen épp úgy, mint a rovarok ellen, sőt a mikrobális életet is jó ideig távol tartja. Tehát mindazt, ami a fa szerves lebontásához vezet. Ugyanakkor tökéletesen környezetbarát.

A tyúkól lábai és most már a kerítésoszlopok is így készültek. Az idő meg fogja mutatni, hogy ez működő megoldás-e.

Érdekes élményben volt ma este részem: kecsketőgyet markolásztam, tejfejés reményében.

Nos, inkább csak a markolászás jött össze így első alkalommal, de azért úgy egy deci tejet sikerült kifacsarnom ebből a tarka jószágból: 

Mostantól szorgalmasan gyakorolni fogok, mert a fejésnek tétje is van. Ennek a kecskének már nincs gidája, így ha én nem fejem ki naponta, kétszer, ügyesen, akkor begyulladhat a tőgye, és az borzasztó dolog.

Maga a fejés amúgy nem bonyolult: el kell kapni a tőgyet, hüvelykujjnál összezárni, egészen szorosan, nem finomkodva. Ezután a többi ujjunkat zárva a tej kipréselődik. A nehéz benne csak az, hogy hüvelykujjal végig zárva tudjuk tartani a tej elől a visszaáramlás útját - és hogy közben oda spricceljen a tej, ahová szánjuk.

Hát ezért kell gyakorolni.

A tyúktartás és a vidék úgy összetartozik a képzeletemben, mint a gomb meg a kabát. Most, hogy itt a tavasz, és itt vagyok én is a vidéken, a legkedvesebb terveim között szerepel, hogy végre tyúkokat tartsak.

De melyik tyúkfajta lenne a legmegfelelőbb?

A hibrid tyúkok (tojásteljesítményre vagy hústermelésre szelektált állatok) szerezhetők be a legkönnyebben. A hirdetésekben szinte csak ilyenek szerepelnek.

Például a Bábolna Tetra SL hibridjei valóságos tojásgyárak: egy éves korukra már több, mint 300 tojást tojnak, amik összsúlya meghaladja a 20 kg-ot. Komoly teljesítmény egy alig kétkilós kis állattól. Igaz, ehhez a tojástermeléshez speciális tartási körülmények tartoznak: szabályozott, magas hőmérséklet, egész napos mesterséges megvilágítás, különleges tojótápok. 

Ezeket a tyúkokat általában egyéves korukban lehet megvásárolni, amikorra tojástermelő képességük csökkenni kezd, ezért a "tojásgyárakból" kiselejtezik őket. Háztáji viszonyok között azonban még ilyenkor is kimagasló a tojástermelésük. Sajnos a telet nemigen viselik el, ősszel ezek a tyúkok a fazékban vagy a fagyasztóban szokták végezni.

A Tetra tyúkokról részletes ismertetők találhatók itt: https://www.babolnatetra.com/termekek

A másik véglet a magyar parlagi tyúk, ami sokkal igénytelenebb a környezeti viszonyokra, így háztáji körülmények között könnyebben tartható. Táp mellett vagy helyett szinte bármivel etethető, ami eszünkbe jut: magvak, kukorica, ezek töretei, zöldség, fűkaszálék, konyhai zöldmaradék. Emellett maguk is kapirgálnak, csipegetnek, a rovaroktól a csigákon át mindentől megtisztítják a környezetüket. 

Ugyanakkor tojástermelésük elmarad a hibridekétől, és ha maguk nem tudják kiegészíteni a táplálékukat kapirgálással, akkor bizony tápszerből is többet fogyasztanak hibrid társaiknál, nagyobb testtömegük és viszonylagos hidegtűrő képességük következtében. Ugyanakkor képesek áttelelni, és ha van kakasunk, költenek és szaporodnak is - szemben a hibridekkel.

A háztájiban, kisgazdaságban szóba jöhető fajtákról itt találtam egy szép összefoglalót.

A magam részéről két vasat is ütök egyszerre: a kendermagosból 15 db előnevelt csibét fogok beszerezni. De mert érdekel, hogy a Tetra SL egyéves letolt tyúkjai mit tudnak a hagyományos magyar fajtához képest, ezért belőlük is rendeltem 15 db-ot. Nem együtt fogom őket tartani, de a tartásmódjuk nagyon hasonló lesz. Hogy azután melyik társaság hogyan fogja érezni magát nálam, hogyan bírják a ketreces helyett az udvari tartást, és melyik mennyi és milyen tojást ad - az még ezen a nyáron ki fog derülni.

Mit tehet az ember, ha nagyvárosi, de szabadidejében természetjáró? Ha nem találta meg a kiteljesedést a plázák, a nyüzsgés, a romkocsmák és fesztiválok világában? Aki ott érzi jól magát, ahol az ember még nem alakítottá át a természeti környezetet?

Vegyen egy darabka területet! Valahol vidéken. Próbálja ki magát, tegye próbára alkotóerejét, kitartását. Tegyen hozzá az álmához minden nap. Amint pedig úgy érzi: - Jobb nekem itt! - tudni fogja, hogy jó úton jár.

Magam ezt teszem. Ez egy hosszú utazás a városi létből a vidékibe. Az emberek kényelemre épített világából a természet nyers, de magával ragadóan szép és sokszínű világa felé! Ennek mozaikdarabkáit mutatom be itt, ahogyan szembe találkozom velük, lépésenként. Akit pedig hasonló gondolatok foglalkoztatnak, innen meríthet hangulatot, tapasztalatot, élményt.

Aki mer, csak az nyerhet!
Ez itt a szökési tervem.