Most január van, és ma sok eső hullott. De a tavalyi tél aszályos volt, majd a rá következő nyár elhozta a valaha volt (emlékezetem szerint) legszárazabb és leghosszabban csapadékmentes időszakot. Hónapokra kiszáradtak a hagyományosan állandónak tekintett patakok, elapadtak a források, még a Duna vízszintje is veszélyesen lecsökkent. Nem sok híja volt, hogy a Dunakanyarban kiszáradjon. El is rendelték sorra a települések a lakossági vízhasználati korlátozásokat, hogy ha fűöntözésre nem is jut, inni még lehessen.

Normál esetben a víz az ártér kezdetéig, a fák vonaláig ér.

A helyzetre reagálva - bár itt amúgy sincs vezetékes víz - ideje volt beruháznom saját vízkészlet biztosítására. Ez egyrészt nagyobb tárolókapacitást jelent, több IBC tartály képében. Másrészről, ha hónapokon át nem esik az eső, de a Duna még adhat vizet, akkor azt valamivel ide is lehessen hordani. Vizet nagy mennyiségben szállítani nem triviális feladat. Ehhez szivattyú és tartály kell, így ezeket is beszereztem, jobb félni, mint megijedni alapon.