Megfigyeltem, hogy a legtöbb vlog és blog szerzője csak akkor publikál, amikor jól mennek a dolgok, szép eredmények születnek, és van mivel dicsekedni.

Hát, ez nincs mindig így... A fagyos februárt hideg és erősen szeles március követte, és ez nem csak megviselt engem is és az állatokat is, de közben elfogyott a tűzifa, szétfagyott a már beüzemelt házi vízmű, és a zord időjárás miatt szinte minden projekt csak várakozik. Igaz, februárban kicseréltem az autó kipufogórendszerét, de nem jókedvemben, hanem muszájból. Február végén a jeget sár váltotta fel, ami az állandó szél hatására csontkeményre száradt. Hatodik hete nincs semennyi csapadék, így nem indult meg a természet, a füvek sem hajtottak még ki, pedig már március vége van.

Kifogytam a szálastakarmányból, és abrakkal etetem a birkákat, ami bizony drága mulatság. Úgy gondoltam, hogy sebaj, a rügyek kipattanása már itt van a küszöbön, addig meg megengedhetem magamnak, hogy úr legyek és abrakoljak naponta kétszer. De nem. Három hete hiába várom a természet kizöldülését, se elég meleg, se elég napsütés, se elég csapadék nincs hozzá.

Az idejekorán (de jól időzítve!) elvégzett talajművelés után a föld azóta is meddő, semmi sem hajtott ki a már elvetett magokból. Nem ébred a természet.

Volt viszont két hétig tartó viharos szél, ami az egyébként nagy gondossággal és szakszerűen felállított fóliasátrat nem csak lerombolta, de szerkezetében is megrongálta. Így a benne eredt palántanövényekből sem lett semmi. A hideg és a szél miatt azóta is így néz ki a rom:

Néhány rúd hosszában széthasadt, a fólia itt-ott kiszakadt, és az összes leszorítót elfújta a szél, talán 2-3 kivételével. Azok nélkül pedig össze sem lehet rakni.

A végére hagytam a leginkább elszomorító hírt. A tojásgyári tyúkjaim, amiket tavaly "mentettem", minden gond nélkül átvészelték a telet itt a hegyen, mégpedig fűtetlen ólban. Épp betöltötték nálam az egy éves szülinapjukat, amikor - a már viszonylag enyhe időben - elpusztult egy, majd néhány nap múlva még egy.

Persze mindjárt utána olvastam, hogy mi lehet az elhullás oka. Nem kellett sokat keresgélnem, a jelenség ismert.

Ezek a madarak ún. tojóhibridek. Pontos típusuk: Bábolna Tetra SL hibrid. Mivel ipari tojástermelésre vannak "nemesítve", ezért takaros kis prospektusuk is van, mint bármely gazdasági célú eszköznek: https://www.babolnatetra.com/termekek/tetra-sl-ll/

A tyúkokat valamivel több, mint egy éves korukban leselejtezik, mert elméleti teljesítményük (a napi egy tojás) csökkenni kezd, így a továbbiakban nem éri meg a rájuk fordított költséget.

Azok, akik háztájiba ilyen tyúkokat megvásárolnak, jellemzően ősz végéig tartják meg őket a tojásért, majd október végén levágják, hasonló okból: nem éri meg átteleltetni őket, mert a hidegben sokat esznek, de keveset tojnak.

Nálam azonban átteleltek. Így már elmúltak két évesek. Megfigyeltem, hogy egyre nagyobb és nagyobb tojásokat tojnak. Először azt hittem, hogy a tojások mérete függ az időjárástól, vagy hogy milyen összetételben és mennyit kapnak enni, de végül arra jutottam, hogy nem függ - egyszerűen ahogy korosodnak, egyre nagyobbakat tojnak.

És itt a probléma: az ember által tojástermelésre szelektált állatok idővel nagyobb tojásokat "gyártanak", amint amekkorát egyáltalán képesek kitojni anélkül, hogy sérülnének. Röviden: szétreped a tyúk a hatalmas tojás kitolása során. Gyakorlatilag kínhalált hal.

A képeken látszik a "gyilkos tojás", ami a tyúk pusztulását okozta. A mellette lévő tojások mind közepes vagy nagy méretűek.

Egyébként ez egy teljesen ép, normális tojás volt, a méretétől eltekintve.

Amit találtam a dologgal kapcsolatban, az sem sok reménykedésre adott okot: az idő előrehaladtával a jelenség egyre több egyedet érint, és egyetlen "gyógymódja" van: idejekorán levágni az állatot. Még mielőtt szétreped egy túl nagy tojástól.

Hát, ide vezetett ezeknek a tyúkoknak a szelektív tenyésztése. Olyan fajtát sikerült összehoznia az embernek, ami nyomorult körülmények között letojik 500-600 tojást, aztán leselejtezendő, mert esélye sincs épségben élni.

Amúgy a húscsirkék, a broiler-ek még ennyit sem élnek: jellemzően 6-7 hetes korban levágják őket.

Van egyetlen háztáji típusú tyúkom, kiscsirke korától nevelem. Az olyan 3.5 kg-os lehet, a hibridek 1.5 kg-os termetével szemben, ritkábban tojik és mindig normál, M-es méretben. Vélhetően az a tyúk nem kezd el az idő múlásával a saját kimúlását okozó óriástojásokat tojni. Ezért számomra erre van előre: a háztáji fajtákból (kendermagos, kopasznyakú, erdélyi) fogom bővíteni az állományt, és a tojásgyári csirkék mentésével felhagyok.

 Persze történtek jó dolgok is az elmúlt időszakban. :)

A kisbárányok már 4 hetesek, és semmi bajuk. Ami nagy megkönnyebbülés, mert az első 3 hét kritikus. Addig nagy a veszélye, hogy pl. róka elragadja őket. Hamarosan - az egyhónapos szülinapjukon - teszek fel róluk képet.