Idén tavasszal újraéled a méhes!

Ezen a tavaszon három méhcsaládot vásároltam, kaptárral együtt. Kettő volt tavalyról, egyet készítettem a tél folyamán, így már 6 kaptárnyi kapacitásom van.

A méhest jó naponta látogatni, mindig akad tennivaló ott is. A mögöttünk álló 40 napos esőzés után őserdő a környék, gyakorta kell megtisztítani a lágyszárúaktól a kaptárak környezetét. Hetente egy-két alkalommal a kaptár összes keretén lévő lépet végig kell nézni, ellenőrizni a fiasítást, megelőzni a méhek kirajzását. Gondoskodni kell arról, hogy elég lép legyen a kolónia fejlődéséhez és a mézkészítéshez egyaránt. A méhek rövidke életében néhány nap hosszú idő, ezért nem lehet halogatni a gondozásukat - egy-két nap alatt sokat változhat a kaptár belseje.

A méhek esős, szeles és hűvös időben nem tudják végezni a dolgukat, bent rekednek a kaptárban. Ilyenkor a korábban felhalmozott virágpor- és mézkészletet fogyasztják. Hiszen valójában ezért gyűjtik, nem az ember számára. Egy kaptárban sok tízezer méh is él kora nyárra, és ennyi éhes száj bizony napok alatt felfalja a készleteket, ha a méhész nincs résen. Ilyen napokon tömény cukoroldattal, méhek számára gyúrt lepénnyel kell etetni a családokat.

Nem probléma ez, ha néhány esős napról van szó, amelyek között a méhek ki tudnak repülni, és van mit begyűjteniük. De az idei hideg és esős tavasz nagy kihívás elé állítja a kis rovarokat: az állandó esőben a növények virágzata elázott, tönkre ment, virágport, nektárt alig adott, és idén már nem is fog. A méhek pedig heteken át csak heti egy-két napon tudtak kirepülni, sokszor pedig egyszer sem.

A későn beköszöntő, de annál tovább maradó tél amúgy is megtizedelte az állományokat, nem egy méhész veszítette el a családok 80%-át áprilisra. Ez tehát nehezített terep számomra is. Kezdő méhészként igyekszem nagyon odafigyelni, hogy rajtam ne múljon a méhes sikere.

Tavaly már sikerült két családot létrehoznunk számomra a méhész ismerősömmel, de ősszel odavesztek mind. Méz nélkül azért nem maradtunk tavaly. Idén jobb eredményre számítok, hiszen gyakorlás teszi a mestert. Meg persze szerencse. :)