Pontosan négy hete vagyok a tanyán, március közepe óta. Egyetlen csepp eső sem hullott azóta. A közeli, jelentősnek mondható patak lassacskán elapadt, mostanra gyakorlatilag kiszáradt. Egy közeli (más tulajdonában álló) kút is kiszáradt. A talaj felszíne szétrepedezett.

Aszály van, április közepére.

Nagy gond ez egy olyan tanyán, ahol nincs vezetékes víz. Az egyetlen, 1000 literes tartály már egy hete kiürült. Az állatoknak kézikocsival hozom a vízet egy kb. 1.2 km-re lévő közkútból, emelkedőnek felfelé.

Érthető, hogy nagyon vártam már az esőt. 13-án, sötétedés után végre megérkezett a csapadék csendes eső formájában, és egy darabig hullott a víz az égből. Reggel első dolgom volt megnézni, hogy a nemrég vásároltakkal együtt összesen 4 db IBC tartály mennyi vizet gyűjtött össze a karámtetőkről.

Sajnos nem sokat. Alig többet a semminél. Olyan 20-30 liter lötyög egy-egy tartály alján.

Nagy csalódás ez, mert az időjárás-előrejelzések szerint nincs több esőre kilátás a következő hetekben. Ráadásul a tetők csertölgyek alatt állnak. Amint megkezdődik azok virágzása - vélhetően napokon belül -, a tetőről végzett vízgyűjtést be kell szüntetni. A csersavas víz ugyanis nem kell az állatoknak, és locsolásra sem alkalmas.

Víz nélkül kell tehát elkezdeni az első szezont a tanyán. Nehezített pálya ez. Négy teli tartállyal talán lehetne lépni a csepegtetéses öntözés felé. Üres tartályokkal még annál is hatékonyabb megoldást kell majd találni.

Meglátjuk hogyan sikerül kezelni ezt a problémát. Merthogy kezelve lesz, különben egy kis Góbi-sivatag alakul ki itt hamarosan. Amúgy találó ez a hasonlat: a Góbi egy ún. esőárnyék-sivatag, amit az esőfelhőket felfogó magas hegyek okozta mikroklíma hozott létre. Itt is hasonló a helyzet, a magas hegyek árnyékában.