Érdekes élményben volt ma este részem: kecsketőgyet markolásztam, tejfejés reményében.

Nos, inkább csak a markolászás jött össze így első alkalommal, de azért úgy egy deci tejet sikerült kifacsarnom ebből a tarka jószágból: 

Mostantól szorgalmasan gyakorolni fogok, mert a fejésnek tétje is van. Ennek a kecskének már nincs gidája, így ha én nem fejem ki naponta, kétszer, ügyesen, akkor begyulladhat a tőgye, és az borzasztó dolog.

Maga a fejés amúgy nem bonyolult: el kell kapni a tőgyet, hüvelykujjnál összezárni, egészen szorosan, nem finomkodva. Ezután a többi ujjunkat zárva a tej kipréselődik. A nehéz benne csak az, hogy hüvelykujjal végig zárva tudjuk tartani a tej elől a visszaáramlás útját - és hogy közben oda spricceljen a tej, ahová szánjuk.

Hát ezért kell gyakorolni.