
A világ, amiben élünk bővelkedik javakban és lehetőségekben, ám törékenyebb, mint sokan gondolnánk. A városok fényei ragyognak, és a technológia olyan végtelennek tűnő kényelmet és szabadságot kínál, amelyre korábban nem volt példa a történelemben. A természet és törvényszerűségei mostanra elhalványultak az emberek tudatában, és már alig valakit foglalkoztatnak. Pedig a fizikai világ határai nem tűntek el: légkör, víz, föld mozgása lassan, de könyörtelenül alakítja továbbra is a körülöttünk lévő rendszereket.
A továbbiakban egy rövid történet öt sorsot villant fel az elkerülhetetlen változások sodrásában — a tervezőkét: a vidékre költözőt és a városban maradót; a kormányzati döntéshozók dilemmáit; végül azokét, akik nem készültek fel a változásokra. Megmutatja, hogy a jólét illékony lehet, de azt is, hogy miként bukkannak fel új értékek a letűnő kor díszletei között.
Nem jóslat ez, hanem tükör: hogy mik lehetünk, amikor a megszokott igényektől el kell köszönnünk, mert a múlt rutinjai már nem tartanak el bennünket. A szereplők választanak, hibáznak és alkalmazkodnak — végül az út, amelyre lépünk, sokféle, de a következményei közösek.

A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.